Thor

PUENTE ANTIGUO, ÚJ-MEXIKÓ

Várjátok meg.

-Bekapcsolhatom a rádiót? -Nem.

Jane, ezt így nem folytathatod tovább.

A legutóbbi 17 jelenség másodpercre pontosan kiszámítható volt.

Jane, te asztrofizikus vagy, nem valami viharüldöző.

Hidd el, van összefüggés

ezek között a légköri zavarok és a kutatásom között.

Erik, nem kértem volna, hogy repülj ide, ha nem lennék teljesen biztos benne.

Jane!

Szerintem jobb, ha megnézed.

Mi ez?

Nem valami halvány sarki fényről beszéltél?

Indíts!

-Menj közelebb! -Ez az. Nagyszerű.

Gyerünk!

Mit művelsz?

Nem fogok meghalni hat egyetemi pontért!

Szerintem jogilag a te hibád volt.

Hozd az elsősegély-dobozt!

Tegye meg nekem, hogy nem hal meg!

Kérem!

Honnan az égből jött?

TONSBERG, NORVÉGIA I.SZ. 965

Egykor

az emberiség elfogadta az egyszerű igazságot,

hogy nincs egyedül ebben a világegyetemben.

Egyes világokról azt hitte az ember, hogy Isteneik otthona.

Másoktól tudták, hogy félniük kell.

A hideg és sötétség birodalmából érkeztek a Dér Óriások,

akik egy új jégkorszakkal fenyegették a halandók világát.

De az emberiség nem egyedül nézett szembe ezzel a veszéllyel.

Hadseregeink saját világuk kellős közepébe űzték vissza a Dér Óriásokat.

Ennek nagy ára volt.

Végül

elesett a királyuk.

És elvették tőlük hatalmuk forrását.

Az utolsó nagy háború befejeztével

visszavonultunk a többi világból, és hazatértünk

az Örök Birodalomba,

Asgardba.

Itt a reménység jelzőtüzeként maradunk,

amely kiragyog a csillagok közül.

És bár bekerültünk az emberi mítoszok és legendák közé,

Asgard

és harcosai voltak azok,

akik meghozták a békét

a világegyetemben.

De eljön majd a nap,

amikor egyikőtöknek

meg kell védenie azt a békét.

A Dér Óriások még léteznek?

Ha király leszek,

elfogom a szörnyetegeket, és végzek mindegyikkel!

Ahogyan te tetted, Apám.

Egy bölcs király

sosem keresi a háborút.

De mindig készen kell állnia rá.

-Én készen állok, Apám. -Én is.

Csak egyikőtök léphet trónra.

De mindketten királynak születtetek.

Kérem!

Thor Odinson,

örökösöm,

elsőszülöttem.

Oly sokáig bíztam rád Mjolnirt, a hatalmas kalapácsot,

melyet egy haldokló csillag szívében kovácsoltak.

Hatalmához nincs fogható:

pusztító fegyver

és alkotó szerszám.

Illő társa egy királynak.

Én megvédtem Asgardot

és ártatlanok életét a Kilenc Birodalomban

a nagy kezdetektől.

Bár eljött a nap...

Esküszöl, hogy védelmezed a Kilenc Birodalmat?

Esküszöm.

Esküszöl, hogy megőrzöd a békét?

Esküszöm.

Esküszöl,

hogy önző érdekeket félretéve

csak a Birodalom érdekeit szolgálod?

Esküszöm!

Ezennel a mai napon

én, Odin Mindenatya,

kinevezlek...

A Dér Óriások!

A Jotunoknak meg kell fizetniük a tetteikért!

Már megfizettek, az életükkel.

A Pusztító elvégezte a munkáját,

a Szelence biztonságban, minden rendben.

Minden rendben?

Betörtek a Fegyver Páncélterembe!

Ha a Dér Óriások akár egyet is elloptak az ereklyéinkből...

-Nem tették. -Akkor is tudni akarom, miért!

Fegyverszünetet kötöttem Laufey-val, a Jotun királlyal.

Amit épp most szegtek meg! Tudják, hogy sebezhető vagy!

Szerinted mit kéne tenni?

Bevonulni Jotunheimbe, ahogyan te tetted egykor. Megleckéztetni őket.

Elvenni a bátorságukat,

hogy soha többé ne merjék átlépni a határainkat.

Csak harcosként gondolkodsz.

Mi volt ez, ha nem harc?

Csak néhányuk harca, mely kudarcra volt ítélve.

Nézd, meddig merészkedtek!

Megtaláljuk, hol törtek át a védelmünkön, és megerősítjük azt.

Asgard királyaként...

Te nem vagy király!

Még nem.

Nem ajánlatos most a közelemben lenni, Testvér.

Ez az én diadalom napja kellett volna, hogy legyen.

Majd az is eljön.

Idővel.

Mi ez?

Ha ez vigasztal, szerintem igazad van.

A Dér Óriásokkal, Laufey-val meg a többivel kapcsolatban.

Ha egyszer képesek voltak áthatolni Asgard védelmén,

miért ne próbálnák meg újra?

-Legközelebb egy hadsereggel. -Pontosan.

Semmit nem tehetsz anélkül, hogy szembeszegülnél Apánkkal.

Ne, ne, ne. Ismerem ezt a pillantást.

Ez az egyetlen módja határaink megvédésének.

Thor, ez őrültség!

Őrültség? Miféle őrültség?

Jotunheimbe megyünk.

Micsoda?

Ez nem olyan, mint a Földre utazás,

ahol egy kis dörgést meg villámlást idézel elő,

és a halandók máris Istenként imádnak!

Ez Jotunheim.

Az apám beküzdötte magát Jotunheimbe,

legyőzte a seregeiket, és elvette a Szelencéjüket.

Mi csak válaszokat keresnénk.

De ez tilos!

Barátaim, hát elfelejtettétek, mi mindent vittünk véghez mi együtt?

Fandral, Hogun.

Ki vezetett benneteket a legdicsőségesebb csatákba?

Te.

És Volstagg, az olyan ínycsiklandozó finomságokhoz,

hogy azt hitted, meghaltál, és a Valhallába kerültél?

Te vezettél.

Igen!

És ki cáfolta meg a gúnyolódókat,

akik szerint egy fiatal lányból nem lehet a birodalom

egyik legádázabb harcosa?

Én.

Igaz, de én támogattalak, Sif.

Barátaim,

Jotunheimbe megyünk.

Ezt bízd csak rám!

-Jó Heimdall... -Nem vagy elég melegen öltözve.

Tessék?

Azt hiszed, túljárhatsz az eszemen?

-Bizonyára tévedsz... -Elég!

Heimdall, átmehetünk?

Egyetlen ellenség sem kerülte el a figyelmemet a mai napig.

Nem is értem, hogyan történhetett.

Senkinek ne áruld el, hol járunk, míg vissza nem térünk.

Világos?

Mi történt? Az ezüstnyelv ólommá vált?

Figyelmeztetlek benneteket!

Hű leszek eskümhöz, és Kapuőrként védeni fogom a birodalmat.

Ha visszatérésetek veszélyt jelent Asgard biztonságára,

Bifrost kapuja zárva marad előttetek,

és Jotunheim zord pusztaságán lelitek halálotokat.

A hidat azért nyitva hagyod nekünk?

Ha nyitva hagyom a hidat,

azzal Bifrost teljes ereje elszabadul,

amely elpusztítja Jotunheimet, veletek együtt.

Nem áll szándékomban ma meghalni.

Ezzel mindannyian így vagyunk.

Nem kellene itt lennünk.

Menjünk!

Hol vannak?

Elbújtak,

ahogy a gyávák szoktak.

Nagy utat tettetek meg, hogy halálotokat leljétek, Asgardok.

Thor Odinson vagyok!

Tudjuk, ki vagy.

Hogy jutottak be az embereid Asgardba?

Odin háza tele van árulókkal.

Ne merd bemocskolni apám nevét a hazugságaiddal!

Az apád gyilkos és tolvaj!

Na és mondd, miért jöttél? Békét kötni?

Te csatára vágysz. Majd megőrülsz érte.

Csak egy zöldfülű vagy,

aki magának akarja bebizonyítani a férfiasságát.

Nos, ennek a "zöldfülű"-nek mostanra elege lett a gúnyolódásaidból!

Thor, állj meg, és gondolkozz!

Nézz körül, fölényben vannak.

Tudd, hol a helyed, Testvér.

Te nem tudod, mit idézel elő a cselekedeteiddel.

De én igen.

Úgyhogy menj, amíg elengedlek!

Elfogadjuk nagylelkű ajánlatodat.

Gyere, Testvér.

Fuss csak haza, kicsi herceg.

A francba!

A következő?

Legalább tégy próbára!