Wham!

WHAM! A BIOGRÁFIA…

Sziasztok! Ez volt egy tipikus reggel a Wham! életében, de nem mindig…

Még egyszer! Felvesszük újra?

WHAM! A BIOGRÁFIA…

Sziasztok! Ez volt egy tipikus reggel a Wham! életében,

de nem mindig így mentek a dolgok.

Ez a Bushey Meads Általános Iskola, ahol 1975-ben találkoztunk, 12 évesen.

A mai napon egy különleges vendéget is köszönthetünk.

Mr. Ted Halliwellt, a régi igazgatónkat.

Hogy van, Ted?

Soha jobban.

Remek. Ted, mondja, gondolta volna valaha, hogy így alakulnak a dolgok?

- Nos… - Kösz, Ted! Most nézzünk be George-hoz!

Andrew-val mindig tettünk róla, hogy jól érezzük magunkat.

Olyanok voltunk, mint a testvérek. Folyton hülyültünk.

Egy két lábon járó, kiszámíthatatlan káosz voltunk.

Maga a pop.

A Wham! soha nem akart felnőni.

Olyan volt, mint egy álom,

már gyerekkorunktól fogva.

De akkoriban

senki nem értette,

hogy lehet két ilyen idiótából ekkora sztár.

Hogy lehetséges ez?

Bumm, bumm! Ember vagyok !

Ha van munkám, ha nincs

Ezt nem tagadhatod

Mondd, te élvezed a melód ?

Ha nem, hagyd ott !

Ne légy élőhalott !

Igen !

Igen !

Nincs több gondom végre

Nem pazarlok rád több időt

Vakmerőség téged szeretni

Megbámulnak, mint egy istennőt

Nincs több gondom végre

Nem pazarlok rád több időt

Vakmerőség téged szeretni

Azt hiszed, hogy nem tudom ? Hát tudom, tudom, tudom nagyon jól

George, elmondanád, hogy találkoztatok Andrew-val?

Észak-Londonban ismertük meg egymást, én 11 voltam, Andrew 12.

Már rögtön az első nap

találkoztam Andrew-val az új suliban.

Az osztályfőnökünk megjelent egy új fiúval.

Egy rémes, vastag keretes szemüveget viselt.

Nagyon szerencsétlenül néztem ki. Egy malacképű, fura kinézetű srác voltam.

Sűrű, göndör hajjal.

És be voltam tojva.

Az osztályfőnök Georgios Panayiotou néven mutatta be.

Georgios Kyriacos Panayiotou, bizony.

„Ki segít eligazodni az új fiúnak?”

Andrew jelentkezett.

Meggyőződésem, hogy ezt így rendelte a sors.

Talán minden egész máshogy alakul,

ha aznap másvalaki mellé ülök le.

Én csak Yognak szólítottam. Ezt a becenevet adtam neki.

Nagyon szoros kötelék volt köztünk.

Yoggal lényegében ugyanúgy láttuk a dolgokat.

A zenei ízlésünk egy az egyben megegyezett.

Órákon át parodizáltunk másokat, és humoros rádióműsorokat raktunk össze.

Elkezdtünk dalokat írni, és 16 éves korunk körül zenekart alapítottunk.

Mi voltunk az Executive.

Az Executive.

Egy, két, há', négy, öt, hat, hét, nyolc!

AZ EXECUTIVE

1979 - EXECUTIVE DEMÓ / PRÓBA

Skat játszottunk,

de szörnyű volt, tényleg.

Azért 16 évesen elment.

Jól van, ugorjunk neki harmadszor is!

A hangszerekkel nem volt gond, mind az öten játszottunk valamin.

Gyere vissza!

Egy év után elhalt az egész,

mivel mindig volt, aki nem ért rá próbálni vagy koncertezni.

Nem mondanám, hogy elhalt.

Inkább összeomlott. Végül ketten maradtunk Yoggal.

Csak ő és én.

Így folytattuk együtt a dalszerzést.

- Eljártunk London bulinegyedébe. - Egy alkalommal a Beat Route-ba mentünk.

Egy koreográfiát táncoltunk, és jókat nevettünk.

Andy elkezdett kiabálni, hogy „bumm, bumm”!

Elkezdtem rappelni, hogy „Bumm, bumm, ember vagyok”.

Rájöttünk, hogy ez jó bandanév lenne.

Wham!

Ez aztán ránk is ragadt.

Mindig is csak egy dologra vágytam.

Hogy legyen egy bandánk Yoggal.

Andrew-val addigra már tudtuk, hogy kell fülbemászó dalokat írni.

Kábé 20 fontból csináltunk egy demót Andrew-ék nappalijában.

A mikrofont egy seprűhöz erősítettük,

és egy négysávos kis Portastudios hangfelvevőt használtunk,

ami a 70-es évek végén jelent meg.

Hát, menj tovább ! Azt mondom, menj tovább !

Még csak 17-18 évesek voltunk.

A dalszövegeket a körülményeink ihlették, mindaz, ami körülvett.

Országszerte tüntetnek.

A munkanélküliség rohamosan nő a 16-18 évesek körében.

A rapet a diszkóval ötvöztük, majd poposítottuk.

Társadalmi témákat dolgoztunk fel diszkózenével.

Hé, emberek, figyeljetek rám ! Engem mindenki elismer az utcán

Nincs munkám, de jól elvagyok A srácokkal együtt lazulok

Abból a pár sorból, ami a klubban rappeltem,

megírtuk a „Wham Rap!” című dalt.

Bumm, bumm! Ember vagyok…

Onnantól egymás után jöttek a dalok.

Yoggal a bulizásból merítettünk ihletet.

A „Club Tropicana” például a Beat Route-ról szól.

A Club Tropicana inni hív…

Még csak egy versszak és a refrén volt meg a számból.

Yog egyik este átjött.

Én épp egy akkordmenettel játszottam, ami nagyon tetszett.

Elképesztő volt. Azt mondta,

az ő fejében is volt egy dallam, ami ezekből az akkordokból állt össze.

Szinte egyforma melódia pattant ki a fejünkből.

Ahogy újból elesem…

A „CARELESS WHISPER” ELSŐ DEMÓJA

…Érzem a lakk illatát

Ami a parkettből árad

A szívnek nem fájó…

Együtt raktuk össze a dalt.

Lassan állt össze, dolgoztunk rajta otthon, a buszon,

és mindennap csak egy kicsit tettünk hozzá.

Csak szívfájdalom vár

Soha többé nem táncolok

Egy bűnös lábban nincsen ritmus

Oly könnyedén színleled

De tudom, nem vagy bolond…

Emlékszem, amikor elkészült.

Lógtunk a suliból, és azt mondtam: „Nem tudom, ki fogja megcsinálni,

fogalmam sincs, hogy el tudom-e majd énekelni,

de ez egy toplistás dal.”

Egy négyperces demófelvételt raktunk össze.

Ennyi elég volt. Abszolút magabiztos voltam.

Volt egy teljes dalunk, egy kétharmadnyi, meg egy negyednyi.

Egymás után támadtuk le a lemezkiadókat.

Két 18 éves srác. Kellően pimaszok voltunk.

Beállítottunk, és azt mondtuk, hogy márpedig nekünk időpontunk volt.

Kiábrándító volt a reakció.

Az egyik fickó az asztalra dobta a kazettát,

és azt mondta: „Jó hangod van, de slágert kéne írni.”

Nem kellett sem a „Careless Whisper”, sem a „Club Tropicana”.

Szabályosan rosszul lettem,

úgy éreztem, elsüllyedek.

Romokban voltam.

Romokban.

Eléggé visszavetett a dolog,

de ismertem egy Mark Dean nevű pasast, aki nem messze lakott a szüleimtől,

és a zeneiparban dolgozott.

Azt hiszem, ő fedezte fel a Soft Cellt és az ABC-t.

Andy folyton anyámat hívogatta, hogy hallgassam meg a demójukat.

Én persze nem akartam. Kerültem őt.

Azt gondoltam, ők is ugyanolyanok, mint a többi.

Andrew aztán bedobta a demót Mark Dean postaládájába.

Nem is volt zene a kazettán. Csak George énekelt egy szál gitárral.

De még így is megragadott, fantasztikus volt.

Azt mondta, lemezszerződést ajánl.

Egy lepukkant kis kávézóban írtuk alá.

Micsoda öröm volt!

Édesanyám már az első napon nyitott rólunk egy albumot.

1. ALBUM

2. ALBUM 3. ALBUM

Fantasztikus gyűjteményt hozott létre.

Újságcikkeket, kritikákat, toplistákat vágott ki.

Szívvel-lélekkel csinálta.

Első album.

„Andrew és Yog lemezszerződést írt alá az Innervisionnel.

Bumm!”

Sikerült. Megcsináltuk.

Varázslatos érzés volt.

Valóra vált az álmunk.

Teljesült, amire vágytam, ráadásul a legjobb barátommal.

A Wham! valójában mi vagyunk Andrew-val,

de bevettünk a csapatba két lányt is,

az egyikük Andrew barátnője.

Shirlie, Yog és én együtt buliztunk.

Arra jutottunk, hogy így kéne bemutatni a dalainkat is.

A másik lány profi.

Dee C Lee is beszállt a bandába.

A lányok ötletét a The Human League adta. Andrew-val mindketten imádtuk a zenéjüket.

George imádta őket, én csak bírtam a zenéjüket.

A lányokat nem miattuk vettük be.

Bedobtuk, amink volt.

Nekem volt egy barátnőm,

és volt pár közös koreónk. Ennyi.

Szóval megjelent az első 45-ös kislemezünk.

Üdv, George Michael vagyok a Wham!-ből. Remélem, tetszik az új kislemezünk.

A címe „Wham Rap! (Enjoy What You Do)”.

Hát, menj tovább ! Azt mondom, menj tovább !

Hé, emberek, figyeljetek rám ! Engem mindenki elismer az utcán

Nincs munkám, de jól elvagyok

A srácokkal együtt lazulok Mondd, hogy DHSS !

A ritmus, amit nyomnak, díjnyertes

A reakció elképesztő volt.

A Sounds azt írta, „társadalomtudatos funkot” játszunk.

Szerezz munkát ! Férfi vagy, vagy nyúl ?

De minden jel arra utalt, hogy a dalból sláger lesz.

Tűnj innen !

Bumm, bumm! Ember vagyok

Ha van munkám, ha nincs Ezt nem tagadhatod