The first 200 lines.
A NETFLIX SAJÁT GYÁRTÁSÚ SOROZATA
A SOROZATOT VALÓS ESEMÉNYEK IHLETTÉK.
NÉHÁNY NEVET ÉS TÉNYT MEGVÁLTOZTATTUNK
DRAMATURGIAI OKOKBÓL
ÉS AZ ÁLDOZATOK ÉS CSALÁDJAIK IRÁNTI TISZTELETBŐL.
MINDEN PÁRBESZÉD KITALÁLT.
1997-ben egy amerikai híradós stáb felkutatta Charles Sobhrajt Párizsban,
ahol szabad emberként élt.
Maga veszélyes ember?
Az első kérdés, hogy követtem-e el gyilkosságot.
És követett?
A bíróság úgy ítélt, hogy… nem.
Szembenéztem a tárgyalással.
Szembenéztem a vádakkal.
És a bíróságok döntöttek.
De ez nem válasz a kérdésemre, igaz?
Ez a válaszom.
Egyesek erre azt mondanák, hogy megúszta.
A Time magazin is ezt mondta.
Talán így igaz.
Végül is most már nem vihetnek bíróság elé…
sehol a világon.
1975. NOVEMBER 27. BANGKOK, THAIFÖLD
KANIT HÁZ
Ideje bulizni, lányok.
Gyertek!
Várjatok!
Alain!
Ő Alain, akiről meséltem.
- Üdv a Kanit Házban. - Helló.
- Hozz nekik inni, Ajay. - Örömmel.
Látom, vidám az este.
A szokásos, angyalom.
Nyugi, lejjebb kell vinnünk a lázat.
Haza akarok menni.
Behoznád a táskáját?
ÚTLEVÉL-ELLENŐRZÉS
Bangkok az otthonunk,
de jövő nyáron irodát nyitunk Párizsban és Zürichben.
Futárhálózatunk lefedi Ázsiát és Nyugat-Európát.
Ezért tudunk ilyen vonzó árakat ajánlani.
- Bocsánat. - Semmi baj.
Kinek veszel?
Nem veszek igazán.
- Holland vagy? - Igen.
De nem vagy teljesen kwailo, igaz?
Olyan vagy, mint én.
Igen. Apám indonéziai.
Az enyém indiai,
az anyám meg vietnámi. De a beszédem alapján francia vagyok.
Néha zavaró lehet.
- Alain vagyok. - Willem.
- Wim. - A feleségem, Monique.
- Üdv. - Örvendek.
- Wim. - Nem érdekel, mibe kerül?
Oké, jó.
Az ott.
Akkor mégis valakinek vennéd.
- Igen. - Hogy hívják?
- Lena. - Lena?
- Hűha, ennyire profi? - Ennyire.
Jó kezekben vagy.
Mennyi?
Ha szeretnéd, biztos le tudnám alkudni… eddig.
Köszönöm. Sajnálom, de…
Mennem kell. Sajnálom.
Barátom.
Mióta nem jártál otthon?
- Egy éve. - És nem fogyott még el a pénzed?
Nem, észszerűen költekeztünk.
De akkor is közölni szeretnéd Lenával, hogy szereted.
Igen, persze.
Ha azt mondanám…
hogy csináltathatnék neked egy zafírt gyémánt foglalatban,
platina gyűrűvel, annak a feléért, amit mutattam,
mit mondanál?
DRÁGAKŐ-KERESKEDŐ
Nem ékszerekért utaztunk ide.
Ebből a pénzből tovább mehetnénk Katmanduba, sőt, Kabulba.
Haza is kell mennünk valamikor.
Haza akarsz menni?
Jöjjön, amit az élet tartogat.
Egy lakás?
Talán lakóhajó.
Mint az öreg házaspárok?
Öreg házaspár?
- Szia, Wim. - Lena.
- Szia. - Szia.
Mon dieu! Olyan csinos vagy!
Nem kötelező.
Próbáld fel.
Nahát.
Így is túl drága.
Megértjük.
Nem kell most döntenetek. Vagy kell?
Dehogy kell.
Még találkozunk Bangkokban, igaz?
Jó, rendben.
Biztos nem baj, ha maradunk?
- Hogy lenne baj? - Otthonunk mindig nyitva a barátoknak.
Hadd vegye meg neked a gyűrűt. Lena.
Rendben?
- Biztos? Nem... - Igen... Persze.
Táncoljunk!
2 HÓNAPPAL KÉSŐBB HOLLAND NAGYKÖVETSÉG, BANGKOK
- Igen? - Mr. Knippenberg?
Igen, Lawana?
A többiek mikor mentek el?
Olyan régen?
Csak van ez az úr, Mr. Hilgers,
azt kéri, hogy segítsünk megtalálni a sógornőjét, Helena Dekkert,
és Willem Bloemot, a barátját.
Segítségképpen küldött egy csomagot vakációs fotókkal és hazaírt levelekkel.
De a csomag nem érkezett meg.
Hogy segítsünk megtalálni őket, ha elvesztettük a rohadt fotóikat?
Esetleg ha rám bízná?
Természetesen.
Mit mondanak, Yotin?
A kommunistákról beszélnek, uram.
Vietnámban, Laoszban, Kambodzsában.
És hogy vajon Thaiföldön is lesz-e forradalom.
Hát, javítana a közlekedésen.
Jázmint, uram?
Nem, köszönöm.
Szentségit.
Yotin, négykor kezdődött, és már negyed öt.
Gyalog biztos gyorsabb. Ez az Athidhaya út.
A sportklub csak három vagy négy sarok északra.
- De Mr. Knippenberg… - Nem tudok itt ülni.
Bocsánat.
- Herman! - Szia.
Jól vagy?
Nagykövet úr. Elnézést, hihetetlen dugó volt.
Fél óra alatt egy métert nem haladtunk, és az eső…
Ő Knippenberg, a harmadtitkárom.
Knippenberg, ő itt Giles Easton, az én posztomon van a briteknél.
- Üdvözlöm. - Jó napot.
- Szép ütés! - Nagykövet úr, beszélhetnénk...
Ő Mrs. Knippenberg.
Mondtam Angelának, hogy játsszon De Jongh-gal. Mivel maga késett.
- Nem mondta, hogy tanul thaiul. - Nem mondtam?
Pluszban a négy-öt nyelv mellé, amit már beszél.
Ha nem német lenne, állást ajánlanék neki!
Ha nem holland lenne, talán el is fogadnám.
Nagykövet úr, beszélhetnénk röviden egy konzuli ügyben?
Azt hittem, a hivatal bezárt.
Igen, persze, de azt hiszem, ez elég sürgős.
Két fiatal holland turista.
A családjuk két hónapja nem hallott felőlük.
Knippenberg, mikor beszélt utoljára az anyjával?
És ír leveleket arról, hogy maga eltűnt?
Nem a diplomaták dolga loboncos csavargókat hajkurászni.
Ha ez bárki dolga, akkor a thai rendőrségé.
Adja tovább nekik, ha ennyire aggódik.
Igen, természetesen, nagykövet úr.
Szép ütés.
Újfent holland diadal a britek felett.
Legyen szíves!
Szia, Herman.
Gratulálok.
- Helló. - Mi volt ez az egész?
Két eltűnt holland.
Aggódó család. De úgy tűnik, rendőrségi ügy.
Anyám óvott ettől.
„Túl komolyan veszi a munkáját.
Sosem fog szabadnapot kivenni, hogy szeretkezzen veled
a Siam Point 14. emeletén.”
Hát, csak hétemeletes, úgyhogy konkrétan igaza van.
BANGKOK 2 HÓNAPPAL KORÁBBAN
HONGKONG – LESZÁLLT
Miért írod fel? Alain azt mondta, lakhatunk nála.
Ez túl sok. Túl nagylelkű.
De Alain számít ránk.
Később meglátogatjuk őket.
REPTÉRI IRODA
Wim!
Lena?
Ti vagytok azok?
Igen.
Ajay vagyok.
- Alain küldött. Neki dolgozom. - Honnét tudtad, hogy mi vagyunk?
Hát, itt a narancssárga.
De igazából… ebből, persze.
Hadd segítsek a táskákkal. Mind számítunk rátok.
Úgy terveztük, hogy előbb a Santa Cruzba megyünk.
A Santa Cruzba?
Nem. Alain nem engedné. A barátainak nem.
Az a hely hétről hétre rosszabb.
A fürdővíz egyenesen a kanálisból jön.
Embereket rabolnak ki.
- Nem akarunk odamenni a… - Nem.
Isten hozott Bangkokban. Akkor gyertek.
KANIT HÁZ
Nézd, kiket találtam!
- Sziasztok. Isten hozott. - Lena!
Hát ideértetek.
- Örvendek. - Én is. Isten hozott.
- Köszöntelek a Kanit Házban. - Nagyon köszönöm.
- Milyen volt az út? - Ja, jó volt.
Ő itt Frankie.
No comments yet. Be the first to leave one.