The Sheep Detectives

BIRKAKRIMI

Kedves Rebecca!

Tudom, hogy sok kérdésed van.

És nekem is.

Elvégre az élet egy nagy rejtély.

De ha van válasz a világmindenség összes talányára,

ha van a boldogságnak titka,

akkor szerintem az egyértelmű:

a birkák.

De komolyan.

Tényleg a birkák.

Jó, jövök már!

A legutóbbi leveledben kérdezted, van-e különleges birkám.

Mind különlegesek. Ezért adtam nevet mindnek.

Például:

ott van a két vásott kis gengszter, Ronnie és Reggie, az ikrek.

És a büszke és méltóságteljes Sir Ritchfield.

Felhő a legbolyhosabb.

Egy igazi díva.

Zora a legkíváncsibb.

Mopli a legtürelmesebb.

És Szőrszem…

Neki nem találtam ki jobb nevet.

És tudom, azt írtam, mind különlegesek,

de bevallom, ketten közülük a legkülönlegesebbek.

Sebastian…

a legnagyobb kosom.

Olyan, mint én. Magányos típus.

Egy idő után mindig elcsámborog.

De egy idő után mindig visszajön.

És végül Lily.

A legokosabb birkám.

Aki mintha mindig tudná, mi jár a fejemben,

és mit érzek a szívem mélyén.

És mellette olyan békesség száll meg, amilyet csak a pásztorok ismernek.

A békesség abból fakad,

hogy a világ legkedvesebb jószágairól gondoskodik az ember.

Teszek róla, hogy jól menjen a soruk.

Etetem őket,

nyírom őket.

Igyekszem szórakoztatni őket.

Aztán jöhet az orvosság, amire szerintem azt mondanák, finom,

ha tudnának beszélni.

Ez majd segít, pajtás. Nagyon jó.

Ha végeztem a munkával, és a nap már lenyugvóban van,

felolvasok nekik egy könyvet.

Detektívregényeket, bűnügyi történeteket, krimiket, a kedvenceimet.

„Tudom, mikor ölték meg Rodney Hollingsheadet,

és tudom, ki volt a gyilkos.”

Úgy teszek, mintha értenék, mi történik.

De legbelül tudom, hogy bármilyen különlegesek is, attól még csak…

birkák.

Nem, ennyi volt.

Menjetek szépen!

Holnap elolvasom a végét.

Miért itt hagyta abba?

Most derült volna ki, ki a gyilkos!

Nem igazság! A cseléd volt, igaz?

Nyilván a cseléd volt.

Dehogyis, a kertész.

Folyton a füvet nyírja, de sosem eszik belőle?

Elég gyanús.

Hülyék! Az orvos volt.

Kizárt! A fura nagynéni.

A fura nagynéni három regénnyel ezelőtt volt.

Hogy lehetünk testvérek?

Már megint a régi nóta!

Gyerünk!

Nem bírnak magukkal.

Egyikőtök sem találta el.

Én két fejezettel ezelőtt rájöttem.

A cseléd volt?

Nem a cseléd.

Az unokaöcs, Bertie Hollingshead.

De Lily, nem azt mondta a nyomozó, hogy a Bertie elleni bizonyítékokat

az igazi gyilkos hamisította?

Pontosan.

Hát nem értitek?

Meg akarta úszni a börtönt. Ő maga hamisította a bizonyítékokat.

Bertie Hollingshead a gyilkos.

Ezt miért kellett?

George holnap felolvassa a végét. Meglátjátok.

Tuti a cseléd volt.

„Bertie ismerte a törvényeket,

amik kimondták, hogy senkit sem lehet kétszer ugyanazért elítélni.

Meg akarta úszni a börtönt. Így ő maga hamisította a bizonyítékokat.

Bertie Hollingshead a gyilkos.”

A legtöbb birkám egész álló nap vagy eszik,

vagy az evésre gondol.

De van három virgonc kis bárányom, akik teli vannak energiával.

Vidám, szertelen teremtmények, akik tavasszal születtek.

Igazából szinte minden bárány tavasszal születik.

De van egy bárányom, aki télen született.

Szia!

-Pipi vagyok. -Oliver.

-Kópé. -Téged hogy hívnak?

Nekem nincs nevem.

Akarsz velünk játszani?

Ne! Hess!

Ne játsszatok a téli báránnyal!

Nem tartozik a nyájhoz.

Csak a birkák értik, hogy miért,

de a nyáj kilöki magából a télen született bárányt.

Semmi baj.

Csak mert a téli bárány más, mint a többiek.

Ez az. Jól van.

Egy kérdés.

George miért ilyen kedves vele?

George nem birka.

Nem tudja, milyenek a téli bárányok.

És még valami. Ha elfogadod a meghívást,

jó, ha tudod, hogy Denbrook mellett élek.

Ott is van néhány különleges figura.

Például…

Szia, Caleb!

Caleb, a pásztor.

Jó reggelt!

Őt nem bírom.

Ham, a hentes.

Őt nagyon nem bírom.

Beth, a fogadós.

Nem bír engem.

Kinyírom!

Tim, a rendőr.

Egy tökfilkó.

És Hillcoate atya, aki az emberi nyáját terelgeti.

Vele elég zűrös a kapcsolatunk.

És most következik a példabeszéd az elveszett bárányról.

George, csatlakozol hozzánk?

Isten házában mindenkit szívesen látunk.

A henteseket is?

Nem csatlakozom a nyájhoz.

A tartozásomat rendezem.

A jó öreg George!

Bizony ám.

De hagyjuk az embereket!

Találkozhatnál a nyájammal.

Alig várják, hogy lássanak.

Akárcsak én.

Gyere, amint tudsz!

Szeretettel: George.

Felhő!

Egy kérdés.

A pitypangtól nekem is szép lesz a szempillám?

Nem, a szempillára semmit sem ér.

De a gyapjaddal csodát tesz.

Nézd meg Szőrszemet!

Ő csak pitypangot eszik.

Akkor így hívják? Hát jó.

Tartsunk meg pár pitypangot Sebastiannak! Már rég elment.

Kit érdekel? Mióta George idehozta ki tudja, honnan,

állandóan elkódorog a városba.

Hadd éhezzen!

Attól, hogy nem törődik velünk, mi még törődhetünk vele.

Sebastian a nyájunk része.

Nézzétek! Ott jön Caleb!

Kutyik!

Kutyikák!

Caleb! Nézz ide!

Imádom az illatát.

A gyapjúpulóvere miatt.

Olyan szép színe van!

-Bejöhetek? -Húzz el!

Bejövök.

Milyen szép új, csillogós!

Arra gondolsz, amire én?

-Felöklelném! -Én is, annyira!

Reggie! Ronnie!

Már megbeszéltük. Nem öklelünk fel semmit, hacsak…

Hacsak nincs jó ok az öklelésre.

Így van.

Caleb már harmadszor jár itt a hónapban.

Csak egyvalamiről lehet szó.

Összevonnak minket.

-A másik nyájjal! -Új birkák.

-Új legelők. -Kutyik?

Átgondoltam.

Adtam egy esélyt, de átvertél, Caleb!

És ne gyere vissza!

Hoppá, mégsem vonják össze a nyájakat.

Pedig úgy örültem!

Most meg szomorú vagyok.

El akarom ezt felejteni.

Igazad van. Nagy csalódás volt.

Figyelem!

Háromra mindnyájan elfelejtjük, hogy Caleb itt járt.

Egy, kettő…

Mi lesz Moplival? Ő nem felejt el semmit.

Miért?

Szegény Mopli!

Szörnyű betegséggel született.

Velünk ellentétben ő nem tud direkt elfelejteni dolgokat.

Tényleg!

Mopli, ha elfelejtettük, ne emlékeztess rá minket!

Biztos? Nem volt olyan vészes.

Nem, de nem is volt olyan jó. Minek szenvedjünk?

Mehet?

Egy.

Kettő.

Három!