The Tailor of Panama

KATONAI HÍRSZERZÉS, LONDON

Panama.

- Panama? - Ennyit sikerült elérnem, Andrew.

Az adott helyzetben, a bűnei ismeretében.

Az elhárítás vért szimatolt.

Én maga mellett álltam.

Hosszú szolgálata,

éles elméje a mérleg egyik serpenyőjében, a kártyaadósságok,

a lebukás és a több feleség a másikban.

A több feleség.

Tehát, egy utolsó esély. Panama.

Hogy ne sok vizet zavarjak?

- Onnan megyek nyugdíjba? - Nem egészen, Andrew.

Nagyon is vannak ott érdekeltségeink: a csatorna létfontosságú.

Van ott mit tenni.

De az Isten szerelmére, legyen óvatos!

Sötét szervezet működik ott: pénzmosás,

kábítószer-csempészet, korrupció.

Valóban?

Panamában csupán 200 brit állampolgár él,

de biztosan kiszagolhat egy-két olyat,

aki bejuttathatja a hatalom berkeibe.

Pendel, Harry - úriszabó Savile Row és Panama

Nézze! Az Amerika-híd!

Tudja, hogy amióta a csatorna félbevágta a kontinenst,

ez a híd az egyetlen kapocs Észak-és Dél-Amerika között?

Gondoljon bele!

A gyakran a világ nyolcadik csodájaként emlegetett

Panama-csatornát amerikai mérnökök építették.

Az Amerikai Szárazföldi Hadsereg tartotta fenn 85 éven át.

1999 végén hosszas vita után visszaadták Panamának.

Az esemény heves spekulációt indított el e létfontosságú útvonal jövőjéről.

Közben Panamaváros egy kis zugában csöndben űzte mesterségét...

A PANAMAI SZABÓ

Szerintem mindannyiunk arról álmodik,

hogy több lehessen önmagánál.

Nos, Pendel és Braithwaite segít önnek megvalósítania ezt az álmot,

előkelő, londoni, Savile Row-i stílusban.

Ezt próbálja fel!

Igen. Ez mintha olyan...

Gondoltam, hogy elnyeri a tetszését, uram. Mr. Connery fazonja.

Amikor az úr belépett, arra gondoltam: "Kire is emlékeztet?"

Hát megvan. A testalkata is. Golfozó-váll.

Ehhez mit szólsz, Benny bácsi?

Megvan benned a könnyedség, Harry fiacskám. Mindig is mondtam.

Te vagy a legeslegjobb szabó a világon. Nincs párod.

Ugyan már, Benny bácsi, ugyan már!

- Gyere már, Harry! - Megyek.

Te szállsz be először. Sarah!

Az övet ne felejtsétek el!

- Igyekezz, Sarah! - Azt próbálom.

Sziasztok!

George! Tegnap már találkoztunk.

Jól van, tessék! Hogy van az asszony?

- Sarah! - Szia, Bella!

Apu, kérek egy negyeddollárost!

A verset megtanultad, Sarah?

"Tigris! Tigris! Éjszakánk erdejében sárga láng"

Szia, apu!

Shalom!

PANAMA-CSATORNA FELÜGYELET

Sarah, nézd meg a hajad!

"Mely örök kéz szabta rád rettentő szinkópád?"

Nem, szimmetriád. Szimmetriád.

Akkor se tudom, mit jelent.

- Látta a tegnap esti híradót? - Láttam.

A népe vissza akarja kapni a csatornáját.

Nem a népem. Csak veszett, jobboldali szenátorok.

- Tudja, mik? - Mondja!

Seggfejek.

Látja?

Forduljon meg!

Csak egy csöppet, Ramon.

Ha jól akarsz mutatni az öltönyömben, fogyj le, és nőj egy fél métert!

Ugorjon be hozzánk valamikor, majd kiengedünk belőle.

Nos, Harry, mi legyen a hiteltúllépéssel?

Mondja meg maga, Ramon!

Fontolóra kell vennie a farm eladását.

Eladását?

Hiszen egy aranybánya, Ramon.

Angelo felvirágoztatja. Ő nagyon jó ember, Ramon. Elkötelezett.

Hallom, baj van a vízzel.

Volt, Ramon. Volt. Megoldottam.

Most már folyik, mint a...

Víz.

Pontosan, Ramon.

Talán nem kellett volna megvennie, nem?

Az ön tanácsára tettem, Ramon. Ez az igazság.

A bank a hitelhátralék jelentős mértékű csökkenését kívánja látni...

a jövő hónap végére. Különben...

be kell hajtanunk.

Min? Az egész telken?

Hogyne, az egészen.

Ön a barátom. Nem szívesen teszem,

de meg van kötve a kezem. Mit mondjak?

Mit mondjak Louisának?

Az örökségéből vettem.

Hát, maga a mesemondó, Harry.

Angyal vagy.

- Látogatója van. - Ó, igen? Ki?

Új kliens, azt mondja.

Jó napot! A nevem Osnard.

Telefonáltam.

Mr. Osnard! Harry Pendel.

Örülök, hogy megismerhetem, uram.

Ne haragudjon, de Mr. Braithwaite-tel kívántam találkozni.

Nagyon sajnálom, de lehetetlen, uram.

Néhai partnerem már sok éve eltávozott közülünk,

azonban örömmel közölhetem, igényes elvárásai ma is élnek.

Örömmel hallom.

Tudja, ő öltöztette az apámat. Még a Savile Row-i időkben.

Nahát! Bizton állítom, ez az első ilyen alkalom.

Apáról fiúra, Savile Row-ból Panamavárosba. Hallottad ezt, Marta?

Gondoltam, hogy meglepődik.

Sőt, el vagyok ragadtatva.

Marta, Mr. Osnardot jegyezd be régi ügyfeleink közé!

Az édesapja Arthur Braithwaite-nél öltözködött.

Ha volna szíves erre fáradni, Mr. Osnard!

Mi a fene történt a lánnyal?

Talán még a régi rossz világban, Noriega alatt?

A könyörtelen igazságszolgáltatás?

- Kérem, foglaljon helyet, uram! - Köszönöm.

Ezt a helyiséget klubteremnek hívjuk.

Az itteni urak közül jó páran üldögélnek itt ebédidőben vagy estefelé.

Miért is ne?

Pontosan mi az elképzelése, uram?

Kezdetnek talán egy pár hétköznapi öltöny, hogy lássam, hogy állnak.

Aztán pedig, nos...

a "teljes ruhatár", ahogy az öreg Braithwaite szokta mondani.

- Értem. Nagyszerű, uram. - Kár, hogy így kiforgatták a kifejezést.

- Manapság teljesen mást jelent. - Hallottam, uram.

Csupasz tököt, ami azt illeti.

- Való igaz, uram. - A pénz nem számít.

Nos hát, tekintse meg ezeket, uram! Lássuk, melyik tetszik meg!

Mindegyik megfelelően könnyű viselet ehhez a pokoli klímához.

Kétszáz grammos, kellemesen lélegző fésűsfonal.

Nem is kell ennél vastagabb anyag.

Hát ez? Alpaka, igazam van?

- Kiváló, uram. - Tökéletes.

Én is éppen ezt választottam volna önnek.

Főleg, hogy a pénz nem számít, mi?

- Nos, mi következik? - Ó, a nap!

Nélkülözhetetlen adatok. Ha volna szíves!

Hogyne.

Ha megkérhetem, dobja le a zakóját! Köszönöm, uram.

Maga annak idején ugye Noriega szabója volt?

Elnézést, ez gondot jelent?

Nem okvetlenül. Rohadt kis szarházi volt, ugye?

Ha megengedi.

Negyven hüvelyk. És a derék.

Súlyos?

Igen tiszteletre méltó harmincnégy plusz.

- Plusz mi? - Plusz ebéd, ha fogalmazhatok így.

Nagyszerű.

Hiányzik néha a vén Anglia?

Savile Row?

A Row! Nos hát, igen is, meg nem is.

Ahhoz semmi sem fogható, mégis, amikor ott voltam,

mindig az öreg Arthur Braithwaite árnyékában éreztem magam.

Habár éppen Arthur Braithwaite bíztatott, hogy próbálgassam a szárnyaimat.

Hát nem rendes volt az öregfiú?

A régi iskolát képviselte, uram.

Ha megengedi.

Remek, uram.

Jobbos legyen, vagy balos, uram?

Ma a klienseim többsége a bal oldalt preferálja, persze nem politikailag.

Az ember sose tudja, merre van a rohadék. Úgy lengedezik, mint egy szélzsák.

- Mondja csak tovább! - Mit, uram?

Braithwaite. Ő mondta magának, hogy próbálgassa a szárnyait.

Igen, persze. Mintha csak tegnap történt volna.

Épp egy szép, pepita lovaglóöltönyt szabtam Lord Brabourne-nek.

A legfinomabb moherszövetből, egy csöpp kasmírral.

Felpillantottam, és íme ott állt azt ajtóban, és engem nézett.

Mármint, hogy Braithwaite, nem őlordsága.

Jól megtermett férfi volt, tiszteletet keltő.

Tekintélyt parancsolt. Nehéz szavakba önteni.

- A bajuszát. - Bajusz?

Rusnya nagy, bozontos, csupa levesfolt.

- Nos, az én időmben nem viselt bajuszt. - Még most is látom. Világosbarna.

Alighanem most bukunk le, Harry fiam. Semmit se ismerj be! Tagadj!

Azt hiszem, megtréfálják az emlékei.

Másvalakire gondol, és az illető bajuszát Mr. Braithwaite-nek tulajdonítja.

Folytassa!

"Harry!" - szólt hozzám. "Azt hiszem, te már bizonyítottál.

"Mit szólnál ahhoz, ha a Braithwaite nevet...

"és tradíciót az Újvilágba vihetnéd?

"Üzlettársammá teszlek, Harry."

Elárulhatom, hogy könny szökött a szemembe.

Még az enyémbe is, szó szerint.

Köszönöm, uram.

Egész életemben nem hallottam ekkora baromságot.

Jöjjön, Harry, üljön le!

Semmi baj. Én vagyok a maga jó tündére.

Az a helyzet, Harry, hogy én tudom, ki maga.

Pontosabban azt tudom, hogy ki nem.

- Nem tudom, miről beszél. - Semmi baj. Nyugi!

Úgyis tudom. Maga a 906017-es, Pendel.

Hat év gyújtogatásért, két és felet leült. A szabászatot a sitten tanulta.

Biztosítási csalás, mi?

Benny bácsikája kedvéért felgyújtott egy raktárt,