Alice in Wonderland

...évek múltán mind gyakoribbak

lettek a hódítások.

Edwin és Morcar, Mercia és Northumbria grófjai hűséget esküdtek neki,

sőt még Stigaud...

Alice!

Figyelek...

...sőt még Stigaud, Canterbury érseke is tanácsosabbnak

látta, hogy elébe menjen, és felajánlja neki a koronát.

Vilmos eleinte...tartózkodóan...

Alice!

Lennél olyan szíves, és figyelnél a történelem leckédre!

Már bocsánat,de hogy lehet figyelni olyan könyvre,

amiben nincsenek képek?

Drága gyermekem! Ezen a világon számos olyan könyv van, amelyben nincsenek képek.

Ezen a világon, meglehet.

Az enyémben viszont más sem volna a könyvekben, csak kép!

''A te világodban...'' micsoda képtelenség!

Képtelenség? - Kezdjük elölről!

Bizony, Dinah,

ha saját világom lenne, abban minden képtelenség lenne.

Semmi sem lenne olyan, amilyen,

sőt, ami van, nem létezne,

És fordítva, ami nincs, az meg igen. Világos?

Az én világomban nem ''miau''-t mondanál,

hanem ''igen, Alice kisasszony''-t.

Épp olyan lennél, mint az emberek, Dinah.

és olyanok lennének az állatok, mind.

Mert az én világomban

nyúl és macska házban lakna.

Volna benne minden. S lenne rajtuk lakkcipő, cilinder...

Néha így álmodom.

Százszorszépek,

rózsabimbók, locska-fecske népek

órák hosszat ülnek, és mesélnek.

Egymagamban sokszor így álmodom.

Hogyha szárnyal cserrego madárdal,

szólok én akármelyik madárral,

vagy inkább így álmodom.

Édes vizű patak habja szól,

és értem én, vagy tán csak álmodom.

Álmom való Csodaországban,

Mert ez a Csodaország bennem él.

Ó, Dinah, hisz ez csak egy nyúl! Mellényben! És zsebórával!

Bajszomra! Elkésem! Elkésem!

De furcsa! Vajon miről késhet le egy nyúl?

Kérem, uram!

Elkésem, elkésem! Nagy lesz a büntetésem.

Most nincs idő köszönni sem, elkésem, kérem szépen.

Ez valami fontos parti lehet vagy ilyesmi...

Nyuszi úr! Várjon!

Nem, nem, nem! Elkésem! Rohannom kell!

Most nincs idő köszönni sem, elkésem, kérem szépen.

Elég különös hely egy partihoz!

Tudod, Dinah, nem kéne ezt tennünk,

végtére is minket meg sem hívtak,

s a kíváncsiság gyakran bajjal jár!

lsten veled, Dinah! lsten veled!

Nahát! Eztán majd nem tartok tőle, hogy esetleg leesem a lépcsőről.

Jó ég! Lehet, hogy átzuhanok a Föld középpontján?

Csak a túlsó oldalon bukkanok majd ki, ahol az emberek tótágast járnak?

Ez butaság, senki sem...

Ó, Nyuszi úr! Várjon, kérem!

Furcsa! Egyre furcsább!

Ó, bocsánat!

Nem tesz semmit, de ön megcsavarta az orrom!

Én csak követtem volna egy... - Orrcsavarás, ez meglehetősen szellemes, nemde?

Kérem, uram! - Nem volt túl kellemes, de egy jó csavarást viszonozni illik.

Segíthetek? - Tudja, én egy fehér nyulat keresek,

és ha nem veszi zokon... - Eh?

Lám csak, ott van! Nekem most itt át kéne jutnom...

Sajnálom, ön túlságosan nagy, ki van zárva.

Lehetetlen? - Nem, csak éppen becsuktak, viszont semmi sem lehetetlen.

Miért ne próbálkozhatna az üvegcsével az asztalon? - Miféle asztalon?

Olvassa el az utasítást, s kövesse közvetlenül és következetesen!

lgyál meg!

Jobban meg kéne néznem, mert ha valaki például túl sokat hörpint egy méregfiolából,

előbb vagy utóbb rosszul érzi magát.

Mit mond? - Csak adtam magamnak egy-két jó tanácsot,

de...

Finom! Olyan az íze, mint a cseresznyés lepénynek...

...a madártejnek, az ananásznak, a pulykasültnek...

lstenem!

Mi történt velem?

Ön kicsi lett, akár egy gyertyacsonk.

Akkor éppen átférek.

Hiába! Elfelejtettem közölni önnel, hogy zárva vagyok!

Ó, nem!

De, természetesen, ha önnél van a kulcs... - Miféle kulcs?

Ne mondja, hogy fenn hagyta!

Te jó ég!

Most mit tegyek? - Tegyen kísérletet a szelencével!

Egyél meg! Na, jó!

Persze isten tudja, mit tesz majd velem...

Meg kell mondjam...

Mit mond?

Hogy e hosszú úton ön igencsak hosszú lett!

Én nem taIáIom ilyen mulatságosnak!

Sosem jutok már ki innen!

A sírás nem segít!

Tudom, de... képtelen vagyok abbahagyni!

Hé! Ne tegye ezt, kérem!

Oh, oh, oh... Megfulladok!

Ez nem lesz jó egyáltalán.

Maga, ott fenn, hagyja abba!

Figyeljen!

Az üvegcse... az üveg...

Szentséges ég! Kellett nekem ennyit bőgni?

Ó, a matrózélet a kedvencem,

mikor hullám ringat a tengerben.

Tőlem fújhat orkán, zúghat zápor,

Víg a kedvem, mit sem bánom.

Fütyülök rá, merre vagyok, fenn vagy lenn.

Ó, a matrózélet a kedvencem...

Ahoj! És további tengerészeti szakkifejezések!

Jupiterre, Föld!

Pontos irány, Dodo? - Dodo?

Három fokkal jobbra! Húzzatok bele, fiúk!

Repüljünk a kikötőbe!

Dodo úr, kérem! Segítsen, kérem!

Elnézést! Lennének olyan szívesek, és segítenének, kérem?

Yoo-hoo! Yoo-hoo!

Segítség!

Segítenének?

Jobbra - balra, erre - arra, versenyezz velünk!

Egykettőre, három - négyre szárazak leszünk.

Hátra jőve törj előre, sohasem elég!

Hogyha nincsen kezdet, akkor nincsen csúfos vég!

Víg a kedved, győz, ki vesztes, akárhol a cél.

Ma kezdődött versenyünk, de tegnap véget ér.

Körbe - körbe, mindörökre hátul kullogok,

hátra nézek, s látom ám, hogy én vagyok a

jobbra - balra, erre - arra, versenyezz velünk!

Egykettőre, három - négyre Szárazak leszünk. Hátra...

Mondhatom, így sosem fogsz megszáradni. - Megszáradni?

Fuss a többiekkel! Ez a körbe-verseny első szabálya!

Hogy is lehetne...

Kisvártatva száraz leszel.

Képtelenség vízben megszáradni.

Képtelenség? Hisz én már fenékig száraz vagyok.

lgen, de... - Jól van, cimborák!

Csak így tovább!

A fehér nyúl! Nyuszi úr! Nyuszi úr!

Uramisten, elkésem! Elkésem! - Ne tűnjön el! Rögvest visszaérek!

Elkésem! Elkésem! Elkésem! - Ne lépjen a halra.

Figyeljetek oda, fiúk, ne rugdossátok a makrélát! Remekül csináljátok, cimborák!

Nyuszi úr! Nyuszi úr!

Csakis erre mehetett!

Elrejtőzött talán?

ltt ugyan nincs.

Na, lássuk csak!

Nincs! Most már bizonyos, hogy...

Ó, miIyen furcsa kis alakok!

Subidu és Subidam.

Ha viaszbáboknak nézel minket, fizess belépti díjat!

Ha viszont elevennek tűnünk, társalogjunk!

Logikus, nemde?

Nagyon örvendek! Viszlát!

Te a végén kezdted! - Bizony ám! Ha összefutunk valakivel, azt mondjuk:

Köszöntjük önt, és hogy van, hogy van?

Köszöntjük önt, és ...

Így illik. - lgazán?

Nos, Alice a nevem, és egy fehér nyulat követek, úgyhogy...

Nem mehetsz még! - Nem, hisz csak az imént jöttél!

Roppantul sajnálom... - Nincs kedved bújócskázni?

Vagy csip, csip, csókát játszani? - Köszönöm, nem...

Bokszolhatunk is, ha maradsz még.

Nagyon kedves tőletek, de mennem kell.

Miért? - Mert követem a fehér nyulat.

Miért? - Kíváncsi vagyok, hova mehetett.

A kis kíváncsi!

Az osztrigák is kíváncsiak voltak, nemdebár?

Bizony, bizony! Emlékszel, mi történt velük?

A szegénykék!

Miért? Mi történt az osztrigákkal?

Hisz nem is érdekel! - Dehogynem!

Óh, nem. Te folyton csak rohansz, rohansz...

Nos, szakíthatnék egy kis időt...

Szakítanál? Na, jó!

"A rozmár és az ácsmester"

Avagy "A kíváncsi osztrigák története"

A nap sütött a tengerre, nem is a sápadt hold.

A napsütésben halacskák víg hada ficánkolt.

Nincs ebben semmi furcsaság,

csak az, hogy éjfél volt.

A rozmár és az ácsmester a parton sétikált.

Lám, homokból itt nincs hiány, a víz a sziklán állt.

Rozmár uram - szólt az ácsmester

Kimondom egyenest:

elhordjuk ezt egy év alatt, ha dolgozni nem rest.

Dolgozni?

Brrr! Most rosszkor szól - a rozmár szól.

Száz kérdés választ vár:

cipők, hajók mi végre jók? Király mitől király?

Mért forr a víz, ha nap süt rá? Disznónak jár-e szárny?

Munkára mostan nincs idő:

száz kérdés választ vár!

Ó, jertek, jertek, osztrigák,

oly szépen süt a nap!

Száz sétatérnél többet ér a víz a part alatt.

S ha útközben megéhezünk, jólesik egy falat.