Match Point

Szereplők:

Fényképezte:

Írta és rendezte:

Ismerte az életet, aki azt mondta: inkább lennék szerencsés, mint jó.

Félünk beismerni, hogy az életünk milyen nagyban függ a szerencsétől.

Rémisztő, hogy mennyi mindenre nincs ráhatásunk.

Amikor egy meccsen a labda a háló tetejére pattan,

és a pillanat töredékéig vagy megy tovább előre vagy visszaesik.

Egy kis szerencsével tovább megy és te nyersz.

De ha mégsem, akkor veszítesz.

Mr. Townsend!

Erre tessék!

Szóval a marbellai Beach Clubban teniszoktató, Stanford, Szardínia és

- Nizza. - Bőséges tapasztalatokat szereztem. - Azt látom.

A híre is jó. Nem hiányzik a profi játék?

Hálát adok az istennek, hogy vége! Utálom az egész teniszviadalosdit.

Örökös utazgatással jár és sosem lettem volna Rusedski vagy Agassi.

A győzelmet szívből kell akarni. Amúgy tehetségben is elmaradtam.

Az ajánlásai, a referenciái kitűnőek.

- Ezentúl Londonban akar élni? - Nagyon szeretnék.

A klubunk exkluzív tagsággal rendelkezik.

- Tudna már a hétvégén kezdeni? - Hálásan köszönöm!

Ez a szófa, ami dupla ággyá alakítható át. Ez azért jó,

mert nem kell elvonulni tévét nézni.

Csak kinyitja és már alhat is. Erre van a konyha.

Minden tartozékkal, szerelvénnyel, mosogatóval, szárítóval, ami kell.

Pompás kilátás, semmi rálátás, szóval úgy jó, ahogy van.

- Heti 225-ért? - Ez London, barátom.

Ha nem tetszik, költözzön Leedsbe! Érti, ugye? Van wokja?

A wok az egy olyan keleties, kúp alakú serpenyő.

Az előző csóka, aki itt lakott, hagyott itt egyet. A magáé lehet.

- Kiveszem. - Helyes döntés.

Nagyon jó!

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij-tanulmányok

Chris Wilton!

- Bemutatom Tom Hewett-et. - Nagyon örvendek!

Chris remek oktató, nagyon türelmes és tökéletesen vesézi ki a hibákat.

Kijöttem a gyakorlatból. Az egyetem óta nem játszottam, bár imádtam,

- de rég nem fogtam ütőt a kezembe. - Semmi vész, majd belejössz.

- Elkapkodni nem szabad, mert az lehervaszt. - Rendben.

- Sok szerencsét! - Nagyon köszönöm!

- Kezdhetünk is! - Nagyszerű!

- Henman vagy Agassi volt a jobb? - Mindkettő óriási tehetség.

- Tudom, de csodálatra méltóan álltad a sarat ellenük. - Egy ideig.

De a játék sűrűjében tűnik fel igazán, milyen jók is valójában.

- Majd én rendezem. - Nem! - De, Tom! Ragaszkodom hozzá.

Nem! El a koszos tenyereseddel innen!

Kösz! Legközelebb én jövök.

- Elvihetlek valahová? - Egy lemezboltba készültem CD-ket venni.

Lemezbolt? Azt hiszem, a Fulham Roadon van egy.

- És az opera-kínálatuk rendes? - Te szereted az operát? Tényleg?

- Imádom az operát. - Apám támogatja a Covent Garden-i Királyi Operát.

Bár hülyén veszi ki magát, de van kedved holnap este operába menni?

- Operába? - Igen. Van egy páholyunk és valaki nem jön el.

- A tikkasztó Traviatát adják. - Istenem! Boldogan!

Biztos nem leszek terhedre? Hadd fizessem ki a jegyet!

Örülök, ha eljössz. Díjazom, hogy te is szereted az operát nemcsak én.

Zseniális!

Jó estét mindenkinek! Szia, anya!

Bemutatom Christ. Ő az apám, Alec.

Hallom, fantasztikusan teniszezik. Tudja, én örök újrakezdő vagyok.

- Ugyan! - Tom túlértékeli a játékomat.

- Nagyon örülök! - Ő pedig a húgom, Chloe.

Szia! Chloe vagyok. Nagyon örülök.

Az öregeim köszönik a gyönyörű csokrot.

Azt üzenik, hogy igazán nem kellett volna.

De magunk közt szólva nyerő ötlet volt, imádják az efféle gesztusokat.

Elbűvölő emberek. A húgod pedig nagyon okos.

Néha már ijesztően az, de...

Elbűvölőnek talált és szeretne meghívni a nyaralónkba

a szüleinkkel, vasárnap,

mert buli lesz, érdekes emberekkel.

Apám kivételes lemezgyűjteményéből remek zenéket is játszom majd neked.

Chlo! Nem játszol egyet Chris-szel?

5 óra lévén valahol sürgős koktélozhatnékom van.

- Te ír! Ittál már Cuba Librét vagy Caipirinhát? - Chris unni fog engem.

Velem is un játszani, de udvariasan kibírja. Neked legalább jó a lábad.

- Ne butáskodj! Abszolút kezdőket is tanítok. - Pocsékul játszom.

- Attól fogsz javulni, ha erősebb játékossal ütögetsz. - Nem bánom.

- Rémesen játszottam? - Dehogy! Egyéni stílusod van.

Igen, kétbalkezesnek hívják. Te amúgy hogy lettél ilyen ász?

- Tom mesélte, kikkel játszottál. - Ez volt a kiút a szegénységből.

Egy jó edző szeme megakadt rajtam.

Eleinte olyan könnyedén ment.

- Élvezed a tanítást? - Nem igazán.

Felkötném magam, ha örökké ezt kéne csinálnom.

Valami mást akarok kezdeni az életemmel. Valami különlegeset.

- Aminek értelme van. - Szóval a szegény ír fiú Londonba jött.

Imádok itt lenni. Olyan izgalmas és pörgős.

Pezseg a művészeti élet, nem mintha éltem volna már a lehetőségekkel.

Ha akarod, hogy valaki körbevezessen,

- boldogan elviszlek a tuti helyekre. - Nagyszerű lenne.

Egy feltétellel. Én veszem a jegyeket.

- Ez ennyire sarkalatos kérdés? - Sajnos igen. Régivágású vagyok.

Ami azt illeti, olvastam valamit...

- A Saatchi Galéria kiállításáról. - Szuper! Szívesen elviszlek oda.

Nagyon kedves az ajánlatod. Cserébe adhatok ingyen teniszleckéket?

Áll az alku. Szerdán ráérsz a kiállításra?

- Megoldom. - Előtte együtt ebédelünk?

Megdumáltál.

- Jobb lesz, ha átöltözöm. Mindjárt jönnek a vendégeitek. - Menj csak!

Kétlem, hogy ez izzadt teniszezőre számítanak.

Ki a következő áldozatom?

- Te? - Jó ideje nem pingpongoztam.

Játsszunk egy meccset egy ezresért?

Mibe futottam bele?

Én mibe futottam bele?

Ezt így kell.

- Megengeded? - Csak tessék!

Bele kell hajolni és úgy ütöd meg a labdát.

- Tök jól ment, míg te nem jöttél. - Erről szól az életem.

Mondd, egy gyönyörű amerikai pingpongozó lány

mit keres a brit arisztokrácia köreiben?

Mondták már neked, hogy nagyon agresszívan játszol?

Hát neked, hogy érzéki a szád?

- Rendkívül agresszíven. - Ez természetes versenyszellem.

Visszataszító talán?

Ezen még gondolkoznom kell.

Hát itt vagy! Épp őt akartam bemutatni.

- Chris Wilton, ő Nola Rice. A menyasszonyom. - A teniszprofi!

- Szia, drágám! - Örvendek.

- Megpróbált lehengerelni. - Igazán?

Vigyázz vele! A rámenősség a kenyere.

Legközelebb felkészülök rá.

- Kint találkozunk. - Igen.

Nem semmi, igaz?

- Mióta vagytok együtt? - 6 hónapja. Jézusom, 6 hónapja!

Színészetet jött át tanulni és egy buliban ismerkedtünk meg,

a többi ment magától.

Anyámnak időbe telt, mire megszokta a gondolatot, hogy komoly az ügy,

mert nem szerepelt a terveiben, hogy elveszek egy nyomorgó színésznőt.

Főleg nem egy amerikait.

De én megőrülök érte.

Jövő héten vacsorázzunk négyesben!

- Szívesen. - Pompás! És mit szólnál most egy pohár whiskyhez?

- Miért ne? - Akkor gyerünk! Gyorsan!

Úgy élvezem ezeket a délutánokat!

- Örülök, hogy ennyi szabadidőd van. - Igen, én is.

Bár nem ártana még egy pár tanítvány.

- Szükséged van pénzre? - Istenem, dehogy! Megvagyok.

Aranyos tőled, hogy kérded.

Csak azért kérdeztem, mert fontos vagy nekem.

- Hozzád menjünk vagy hozzám? - Más van nálam, mint amit megszoktál.

Ugyan már! Szerintem tök jól elleszünk.

- Mostanában sokat vagy együtt Chris-szel. - Igen. Kedves fiú.

Én is megnyerőnek találtam, csak azt nem értem, mi a célja.

- Nem akar örökre teniszező maradni. - Kedvemre való fiatalember.

Megküzdötte a magáét és nem felületes.

A múltkor igen érdekes beszélgetést folytattunk Dosztojevszkijről.

Nincs egy helyed neki valamelyik cégednél?

- Ezt ő kérte? - Nem, de mindenre nyitott a jövőjét illetően.

- Szeretné vinni valamire. - Légy óvatos, Chloe!

Tom barátnőjével kapcsolatban fenntartásaim vannak. Ne siesd el!

Tom boldog Nolával. Elfogult vagy.

- Elkényeztetett és temperamentumos. - Színésznő, ez a dolga.

Csak áltatja magát. Nem Tomhoz való.

Chris-szel kölcsönös a vonzalmunk.

- Kiről beszéltek? - Noláról.

- Régóta vársz? - Nem.

Rémes a forgalom, de a többiek is mindjárt befutnak.

Hozna egy pezsgőkoktélt, kérem?

Apád egyik munkatársa ma állást kínált nekem.

Te szóltál apádnak?

Csak megkértem, hogy tartsa nyitva a szemét, hátha adódik valami.

Így a tiéd lehet a munka, ha akarod.

- Ugye nem haragszol? - Dehogy! Igazán figyelmes tőled.

Köszönöm!

Mit szólsz hozzá?

Még meg kell gondolnom. Az üzleti világ nem áll hozzám túl közel.

Akkor mégis milyen területen akarsz próbálkozni a jövőben?

Nem is tudom.

- Ez biztos óriási lehetőség. - Szerintem az.

Papa szerint kitanulhatnád az üzletet.

És ha minden jól megy, gondoskodik róla, hogy gyorsan haladj felfelé.

- Sosem repestem az irodai melóért. - Ez nem igazán"irodai meló".

- Tekints rá inkább ugródeszkaként! - Mihez?

Egy fontosabb poszthoz, komolyabb felelősséghez,

nagyobb jövedelemhez, mit tudom én!

Mindig azzal jöttél, mennyire lenyűgöz mindaz, amit a papa elért.

Persze. Bármily furcsa is, de az én hátteremmel

mindig is csodáltam az apád-féléket. Akik gazdagok, de nem nagyképűek.

Élvezik a vagyonukat, pezsgő életet élnek, támogatják a művészeteket.

- Szeretne megnyitni előtted néhány ajtót. - Igazán nagylelkű ember.

Nagyra tart azért, hogy esélytelenül is felküzdötted magad.

- Nem tűnsz túl lelkesnek. - Ne haragudj!

- Remélem, nem bosszant a habozásom. - Nem, csak...

- Mindig azt hajtogattad, hogy vinni akarod valamire. - Így is lesz.

Nyugi, rémes volt a forgalom!

Az én bűnöm. Elcibáltam Nolát klasszikus autócsodákat nézni.

Eszelős volt! Esküszöm, majd összecsináltam magam a gyönyörtől.

- Te is imádod a kocsikat, nem? - Az oldtimerek csoda szépek!

Azokat én is szeretem, de Tom a spéci ketyerés új kocsikra gerjed.

- Én egy Aston Martinra vágyom. - Olyat vezettem. - Tényleg?

Dolgoztam egy bogaras fickónak, én tartottam tisztán az autóit,

így a kocsikat naponta mostam fogkefével.

Én egy Aston Martint akarok vagy egy régebbi évjáratú Mercedes cabriót.

Házaspárként régi autókat gyűjtünk majd, de nekem lesz egy DB9-esem.

Hedley tökéletesen alkalmas lesz a tárolásukra. Erről jut eszembe...

Rendelni kéne, mert gyökeret ereszt.