Cobra Kai

VIETNÁM, 1968

-Posta! Megjött a télapó, fiúk! Putman! -Köszönöm, őrmester!

Johnny!

Johnny!

-Nem vicceltél. Gyönyörű! -Rendben. Gyerünk! Add vissza!

-Hé, Vézna, ezt nézd meg! -Muszáj így nevezned?

Ha nem tetszik, szedj fel egy kis izmot!

-Igen. Igaza van, Vézna. -Ki az?

Johnny barátnője.

Érzed a parfümöt?

Ez Amerika illata.

-Kérd meg, hogy nekem is küldjön egyet! -Álmodozz csak!

-Kreese. -Igen, őrmester?

Parancsnoki sátor. A százados hívat.

Ó, sok szerencsét!

Kapitány!

Pihenj!

Maga Kreese?

Igen. Nos, a parancsnoka szerint maga igazán eltökélt.

Önként vezeti a felderítőcsapatot, rajtaütésekre jelentkezik.

Meg akar halni?

Nem akarok, de nem félek tőle.

-Igen? -Egyesek nem tudják, mi a különbség.

Van fogalma róla, hányan vagyunk ebben a pokolban?

-Vietnámban? -Igen.

Nagyjából félmillióan.

A legtöbben jelentéktelenek.

De maga...

-Maga még sokra viheti. -Ezért vagyok itt, uram.

Védeni a hazámat.

Hőssé válni.

Hogy hőssé...

Rendben van.

Létrehozok egy csapatot.

Az északi bázis alá tartozunk. Közvetlen küldetéseink lesznek Észak-Vietnámba.

Ez az igazi háború.

Csak magunkra számíthatunk a dzsungelben. Se jelvények, se azonosítók.

A csapatban maga, én és pár specialista lesz.

-Ismerek pár embert. -Én magam fogom kiképezni.

Gerilla-hadviselés, megsemmisítő hadművelet, közelharc.

Milyen közelharc, uram?

Ha le akarja győzni az ellenséget, úgy kell harcolnia, mint ők.

A koreai háború alatt tangszudót tanultam

Kim SunYung mestertől. Maga is ezt fogja tanulni.

-Ha képesnek érzi magát rá. -Rohadtul képesnek érzem magam.

Uram!

Ha túléli, kap katonai rangot, néhány sebhelyet,

talán még katonai megbízatást is.

És ha nem élem túl?

Akkor 30 év múlva felkerül a bevetés közben eltűntek listájára,

amikor feloldják a titkosítást.

Arra kérem, hogy legyen több egy katonánál, fiam. Érti?

Ha végig akarjuk csinálni, a legjobbakra lesz szükségünk.

Igen!

Erőre van szükségünk.

Igen!

Elhatározásra van szükségünk.

Mi?

Kegyetlenségre van szükségünk.

Igen!

Csak igent kell mondania...

...és megismertetlek a legerősebb fegyverrel.

Nos,

benne vagy, vagy sem?

-Teljes mértékben, uram! -Kitűnő.

„Szia, Johnny! Nagyon elszaladt az idő.

Bele se akarok gondolni, hány év telt el.

Örülök, hogy a '80-as években jártunk gimibe.

-Legalább jó volt a zene.” -Úgy van!

„Sokfelé sodort az élet azóta.

Fantasztikus családdal és karrierrel büszkélkedhetek.

És valószínűleg most is simán megvernélek léghokiban.

Őrület, hogy változnak a dolgok.

Emlékszem, amikor még minden nap találkoztunk.

Most pedig semmit sem tudok rólad.

Mi lett belőled?

Szinte üres a profilod.

Mit csinálsz manapság?

Ali.”

Mit csinálsz manapság?

Megjöttem!

A győzedelmes hős visszatért!

Hé, el se fogod hinni, mi történt velem.

Igazán csodálatos volt.

Ajándékokat is hoztam.

Samnek ezt a randoszeru táskát, Anthonynak meg mindenféle ízű Kit Katet.

Szójaszószízű Kit Kat is van!

Tudom. Hihetetlen, de finom.

Arra gondoltam, jövő héten elmehetnénk ketten borozni egy hétvégére.

-Hé, srácok! Gyertek le! -A gyerekek anyádnál vannak.

Anyánál? Miért, mi történt?

John Kreese.

Haver, eszméletlen volt! Tory verte, akit ért.

Én elintéztem Christ.

Hawk meg elkapta a béna Demetrit a karjánál, és Chris Jerichóként...

Hidegvérrel.

-Nincs kegyelem! -Nem semmi, Hawk!

Nem hittem, hogy megteszed.

Megkapták, amit Miguel miatt érdemeltek.

-Még nem látogattad meg? -Nem akarok beszélni róla.

Nézd ezt a torzszülöttet! Ki csókolna meg egy ilyen szörnyet?

Osztály! Üdvözöljétek az új tanítványokat!

Az új becenevetek lehetne mondjuk Faszfej és Szarszájú.

-Mi a francot mondtál? -Semmit.

Csak néha ilyenekkel szórakozunk.

Oké.

Szenszei, nem hiszem, hogy ők a Cobra Kaiba valók.

Nem te mondtad, hogy toboroznunk kéne?

De igen. De ismerem néhányukat, és ők...

Tehetséges sportolók.

Pontosan ez hiányzik a dódzsónkból.

Mindenki, sorakozó!

A Cobra Kaihoz csatlakozni kiváltság.

Ez nem ajándék.

Ezért az újoncoknak ki kell érdemelniük a pozíciójukat a dódzsóban.

Készüljetek fel a harcra!

Csak az erősek maradnak életben.

Készen állsz?

Utálom ezt. Ez nevetséges.

-Mi a nevetséges? -Úgy nézek ki, mint egy óriási baba!

Ahogy nyafogsz a járás helyett, attól tűnsz kisbabának.

Nincs ennek valami vagányabb módja?

Szerinted egy kis lábmozgatás miatt készen állsz a vagány edzésre?

A lábaid még erőtlenek! Megállsz, elengedhetlek?

-Igen. -Oké.

Egy, kettő,

három, rajta!

Rendben. Már szebben estél!

Öt perc szünet.

Tudja...

anya sokat beszél magáról.

Tényleg?

Köszöni, hogy elvitt a koncertre.

Mást is mondott?

Nem.

Regényt ír?

Nem, ez egy Facebook-üzenet.

Ez? Kinek?

Egy csajnak a gimiből. Alinek.

Alinek? A nagybetűs Alinek?

Ez óriási! Ez annyira... De ezt ugye nem akarja elküldeni?

Nem küldheti el neki ezt az üzenetet!

-Miért nem? -Mert ez vagy 80 oldal.

Csupa nagybetűvel.

Harmincöt év történetét kell elmesélnem neki, oké?

Oké, értem. De a rövidebb üzenetek sokkal menőbbek.

Ez kétségbeesettnek tűnik. És egy kicsit ijesztő.

Ha ezt elküldené, az olyan lenne, mintha az összes fotóját lájkolta volna.

Jaj, ne!

Mi a fene van? Tetszettek a képei!

Van erre egy gomb, miért ne nyomtam volna rá?

Mert ő is látja.

Rendben, fellelkesültem, jó?

Küldött egy mosolygós arcot. Olyat, ami elpirul.

Melege van? Beindult? Mit csináljak ezzel?

Szerintem csak egy mosolygós arc.

Oké, tudni akarja, mit csinál manapság.

Ez jó! Ezt még megmenthetjük!

Csináljunk egy vagány profilt!

És utána már jobb pozícióból tud válaszolni.

Először képek kellenek. Vannak képei?

-Igen, fotók? -Igen.

-Igen, ne mozdulj! -Jó.

Azt mondtam: „ne mozdulj!”

Nem hiszem el, hogy elmentél abba a dódzsóba. Nem esett bajod?

Sam jól van?

Megrázták a történtek. Teljesen érthető.

Őszintén szólva, engem is.

Egy „ A Rettegés foka” szintű őrült tartja sakkban a környéket.

Látod? Ha kimondod, őrültségnek hangzik.

Nem. Csak akkor, ha mások mondják.

De most én mondom.

Nézd, ez a férfi beteg.

Fegyvereket rak a falára.

A tanítványai eltörték Demetri karját.

Várj! Mit csináltak?

-Átmegyek. -És megvered?

Ez az őrültség juttatott ide minket.

És a józanság fog kiszabadítani. Megállítjuk! Muszáj.

-De az én módszeremmel. -Mi a te módszered?

Elmegyünk a rendőrségre.

Osztály, készülj a harcra!

-Rendben. -Egy kígyó!

Menő.

Szent ég! Emlékszel? Nézd, ez a hasadt szájú gyerek!

-Azt hittem, elköltözött. -A francba! Igazad van! Tényleg.

Haver!

A haja elvonja a figyelmet.

Rendben, osztály!

Kezdődjék a verseny!

Te!

Rendben, tesó! Menni fog!

Te!

Öreg, teljesen felpörögtem!

Mehet?

Most meghalsz!

Végezz vele!

Ez durva.

Kicsináltad, haver.

Hova mész?