Major Dundee

1864 HÍRLAP 1865

Új-Mexikó területén a polgárháború vége felé...

egy indián, Sierra Charriba, és 47 apacs harcosa...

lerohant és kifosztott egy vidéket, amely majdnem háromszor akkora volt, mint Texas.

1864. október 31-én...

az Egyesült Államok 5. lovasságának egy teljes századát,

amelyet Fort Benlinből küldtek a megsemmisítésére,

lesből megtámadták és lemészárolták a Rostes farmon.

Hálásak vagyunk Timothy Ryannek, az USA 5. lovassága kürtösének,

a század egyetlen túlélőjének, naplójáért,

ami a tragédiáról és az azt követő hadjáratról szóló egyetlen létező beszámoló.

Engedjen el! Az anyukámat akarom!

Lovas katona, Sierra Charriba vagyok.

Most kit küldesz ellenem?

- Hadnagy! - Uram?

Az első, második és harmadik szakasszal fedezzék a hegygerincet!

- Igen, uram. - Ha jelzek, hogy jöjjenek, jönnek.

Ha azt jelzem, támadás, támadnak.

Ha azt jelzem, futás, követnek és futnak.

- Amúgy maradjanak a helyükön. - Igenis.

- Első szakasz jobbra! - Mr. Potts!

Második szakasz balra!

Őrnagy úr?

Ez ismeretlen terep számomra. Van valami javaslata?

Nézzünk körül lassan, óvatosan.

Balra! Jobbra!

November 1.

Ma visszatértem a mentesítő hadoszloppal a mészárlás színhelyére.

Az őrnagy nemigen remélte,

hogy bárki is életben maradt a civilek vagy a katonák közül.

De Samuel Potts, az őrnagy felderítője...

az apacsok jó ismerője azt mondta, kisfiúkat nem ölnek meg.

Foglyul ejtik őket, és harcosokat nevelnek belőlük.

Úgy vélte, a három Rostes fiú talán még él.

De a nővérükről, Beth-ről már nem remélte.

Igaza volt.

Lenéztem rá, és gyűlölettel gondoltam Riagóra,

az apacs felderítőnkre, aki erre a helyre vezetett minket.

Az ő holttestét nem találtuk meg,

és mindig is furdalni fog, hogy vajon megúszta a vérfürdőt, vagy részese volt-e.

Maradjanak a helyükön!

- Ez a sál Brannin hadnagyé volt. - Ez magának szól, őrnagy.

Remélem, már halott volt, amikor ezt tették vele!

Ha halott lett volna, nem háborgatták volna.

- Vágja le, őrmester! - Brannin katona volt, Amos.

Tudta, ez mivel jár.

Mekkora az esély arra, hogy visszakapom azokat a gyerekeket?

Azt mondanám, egy az ezerhez,

ha adnának magának egy hadosztályt, és legalább egy évnyi időt.

Ez nem valami sok, igaz?

Öt nap alatt szerzek embereket, lovakat és felszerelést.

Az ötödik napon legyen itt, és mondja meg, hol van Charriba.

Visszahozom a gyerekeket, őt meg elkapom.

- Sam! - Igen?

Ne hagyja magát megölni! Kényelmetlenséget okozna nekem.

Ryan!

Míg jó sok katona távol volt,

öt bebörtönzött könföderalista kitört Fort Benlinből, és megszökött.

Visszautunkban csapdába ejtettük őket.

Jó estét, Ben.

Jó estét, Amos.

Az én parancsnokságom előtt kellett volna ezt.

Mit parancsnokol, a temetés részleteit?

- Indulás, hadnagy! - Indulás!

Katonák, jobbra át! Kettes sorban lovagolj!

Visszahoztam az elkóborolt fiait, kapitány.

Most mesélje el, hogy szabadultak ki!

Leütöttek két őrt, és átmásztak a falon.

Szeretnék rámutatni, Amos, hogy a szökés idején...

ebből az egységből 131 ember félnapi járóföldre volt innen,

és vagy sírt ásott, vagy a napon rothadt, azt várva, hogy eltemessék.

Minden járóképes rab legyen 10 perc múlva ezen a gyakorlótéren!

A láncra vertek is.

Kürtös, fújj gyülekezőt!

Partit rendeznek nekünk, kapitány.

Nagyon úgy néz ki.

Maguk tolvajok, árulók, szökevények,

Dél úriemberei! Önkéntesekre van szükségem.

Olyan önkéntesekre, akik harcolnak az apacs Sierra Charriba ellen.

Lovasokra van szükségem. Férfiakra, akik tudnak lovagolni és lőni.

Nem ígérek cserébe semmit.

Csak nyeregtől feltört ülepet, kevés élelmet, esetleg egy golyót a hasukba.

És szabadon beszívott levegőt, tisztes dohányadagot, negyed zsoldot.

A jóindulatomat.

Közbenjárást kegyelemért és szabadlábra helyezésért, mikor visszatérünk.

Nem tudom, ez mennyire éri meg maguknak.

De azt tudom, hogy azt, aki elszegődik hozzám, majd szökni próbál,

azon nyomban lefogom lőni.

Egyiküket, aki rendelkezik parancsnoki gyakorlattal, felfogadom...

megbízott hadnagyként.

Tyreen kapitány,

vonzóbb-e az a kilátás, hogy ismét hazája zászlaja alatt harcoljon,

mint hogy annak láncaiban sínylődjön ebben a börtönben?

Ez nem az én hazám, Dundee őrnagy.

Köpök a zászlajára, és köpök magára is,

és inkább lógok, mint hogy szolgáljak!

Veitch tizedes meghalt, uram.

És lógni is fogsz!

Maga és a négy jó barátja.

Bíróság elé kerülnek gyilkosság vádjával.

Az őr, akit leütöttek, meghalt.

Bűnösnek találtattak az itt említett vádakban és leírtakban.

Jelen bíróság kötél általi halálra ítéli magukat,

az ítéletet november 6-án reggel 6-kor hajtják végre.

Benjamin Tyreen kivételével vigyék el a foglyokat!

Jobbra át, lépés indulj!

A bírósági eljárásnak vége.

Üljon le!

Öt év.

Még mindig engem hibáztat saját maga helyett, mi?

Egy dolog biztos, Ben, egy szemernyit sem higgadt le.

Mikor tanulja már meg, hogy minden baját saját maga okozta?

Ki bocsátott el a seregből?

Az én szavazatom egy volt az öt közül.

Ketten a felmentésemre szavaztak.

De maga nem. A saját kapitányom nem.

A barátom nem.

A bíróság lelkiismerete nem tartozott rám.

Mi tartozott magára, Amos?

- Hogy akit megöltem, az egy jenki volt? - A tiszttársa volt.

Becsület-párbaj volt.

Maga is délen született, tudta, mit jelent.

Ha ő ölt volna meg engem, és volt rá esélye,

- őt is elítélte volna? - Igen.

Hazudik.

A szavazatával a washingtoni tábornokok kedvében járt.

Amos Charles Dundee előléptetését szavazta még.

Maga hazaáruló, Ben. Ezért is engem akar hibáztatni?

Őrmester!

Igen, uram!

Tudhattam volna, hogy hiába próbálok beszélni magával.

Meg fogja még próbálni, őrnagy!

Az őrnagy tolvajokat, árulókat és szökevényeket kért,

és ezt kapta. Négy óra elteltével még csak hármat fogadott fel.

Ryan, maga mit keres itt?

Önkéntesnek jelentkezem, uram. Kiérdemeltem, uram.

Szüksége lesz kürtösre, uram.

- Álljon oda! - Igenis, uram.

Benjamin Priam, uram.

Foglalkozása?

Mit mondott?

- Beszéljen hangosabban, nem hallom! - Lótolvaj vagyok!

Jó lótolvaj?

A legjobb, uram!

Írja alá, vagy tegyen jelet!

Lovakra és öszvérekre van szükségem, Mr. Priam.

Itt van az összeg, amit el kell költenie,

és itt van a menlevele.

- Kér kíséretet? - Nem, uram.

Vissza fog jönni, uram.

Igen, uram. Úgy lesz, uram.

- Tizedes! - Igen, uram!

- Hívja Andreen hadnagyot! Szolgálatban van, őrnagy úr.

- Akkor Fredericks hadnagyot. - Kórházban van.

- Lewison? - Ő az ügyeletes tiszt.

- Cable őrmester? - Orjáraton.

- Hívja ide Graham hadnagyot. - Igen, uram.

- Öt óra alatt öt ember. - Magának seregre van szüksége.

Charribát nem lehet helyőrségiek alkalmi csapatával elfogni.

Ezt már tudnia kellene.

Mit akar ezzel mondani, Frank?

Gyerünk, mondja el! Mondja csak ki!

Nem azt mondom, hogy a vérfürdő a maga hibája volt.

Csak azt, hogy be kellene látnia, az áthelyezése erre a posztra...

pusztán fegyelmi eljárás volt.

És ha megint a saját háborúját akarja vívni, mint Gettysburgnél, fel fogják függeszteni.

Nem fognak felfüggeszteni, ha megtalálom Charribát és a gyerekeket.

Eszébe jutott már az, őrnagy úr,

hogy az apacs minden bizonnyal télre Mexikóba fog menni?

Mexikóban jelenleg egy 30000-es francia hadsereg tartózkodik.

Igen, eszembe jutott.

Frank, én hivatásos katona vagyok, nem börtönőr.

Ez olyasmi, amit meg kell tenni, és én meg is fogom tenni,

most!

Az apacsot hajszolja, őrnagy úr, vagy az előléptetést?

Bármi is az indokom, Frank,

jó lesz, ha térden állva imádkozik Istenhez, hogy nem viszem magammal.

Gondolom, minden katonát el akar vinni.

Csak 10 embert viszek el az egységből. Önkénteseket.

A haderőm nagy részét foglyok fogják kitenni.

Jól gondolja meg, ne vigyen konföderalista foglyokat,

akkor se, ha jelentkeznek!

A távollétemben maga lesz a helyőrség parancsnoka.

Amíg ezt a tisztséget viseli, minden más alól felmentem.

Amint látja,

a parancsaihoz az aláírásom fölé csatoltam egy nyilatkozatot,

hogy teljes körű felelősséget vállalok...

minden ilyen cselekedetre.

Tessék. Minden benne van?

Nem, uram.

Kötelességemnek tartom értesíteni Carlton tábornokot...

mindarról, amit én meggondolatlan és veszélyes cselekedetnek vélek.

- Tegyen legrosszabb belátása szerint! - Ezért agyonlőhetik, Amos.

A kivégzőim majd álljanak egy vonalban!

Végeztem, kapitány.

Tinney tizedes!

Uram?

Hol a pokolban van Graham hadnagy?

Folytassák!

- Az őrnagy már várja, uram. - Köszönöm, tizedes.