Dolittle

Élt egyszer egy különleges doktor,

aki rendkívüli képességéről volt ismert:

beszélt az állatok nyelvén.

Dolittle doktor híre messze földön elterjedt.

Még Anglia királynője is magához kérette.

Hálából a segítségéért egy csodás rezervátumot ajándékozott neki,

melynek ajtaja minden élőlény számára nyitva állt.

Idejét az állatoknak szentelte,

de szíve egyetlen hölgyé volt:

Lilyé, a bátor felfedezőnőé.

Beutazták a világot, és fantasztikus kalandokban volt részük.

Megvédték az állatokat, akik nem tudták megvédeni magukat.

Csodás csapatot alkottak,

mely hamar családdá vált.

Lily mellett Dolittle élettel telt meg.

De egy nap Lily útra kelt.

És halálát lelte a tengeren.

Bánatában Dolittle bezárta a birtok kapuit,

és teljesen visszavonult a világtól.

Így jómagam és az állatok, akiknek megmentette az életét,

azon tűnődtünk, hogy vajon ki mentheti meg az övét.

Mígnem egy reggel egy felettébb szokatlan lény

került Dolittle életébe.

Egy igen különleges fiú.

Akkoriban, mikor az állat csupán tulajdon, étel vagy zsákmány volt,

ez a fiú másmilyennek tűnt.

Erre nézz, szórakozott mókuskám!

Így.

Öcsi kihajtja, te meg lelövöd őket, rendben?

Jó. Klassz terv, apa.

Felkészülni! Puskát vállra!

Muszáj, bácsikám?

Gyerünk, fiam!

Kacsa!

Kacsa!

Ott vannak! Lőj!

Jól célzol, lődd le!

Nem megy!

Lődd már le!

Ez nem igaz, szándékosan elvéted a lövést!

Nézd! Most eltalált valamit!

Jaj, ne!

Segítenünk kell neki.

Igen.

Nem hagyjuk, hogy a mi hibánkból szenvedjen egy állat.

Tessék.

Micsoda fura fiú!

Kövesd Polit!

DOLITTLE-BIRTOK JÁRÓ-, UGRÁLÓ-, REPÜLŐBETEG-FELVÉTEL

"Dr. John és Lily Dolittle háza.

"Minden állatot kezelünk."

Kövesd Polit!

Titkos bejárat.

Poli! Hova tűntél?

Jó kutya.

Nagy, szőrös...

Útmutató a magabiztossághoz gorilláknak

Ez nem jó.

Ami engem illet, én vagyok az egyetlen ember itt.

Ne törődjünk velük!

A Kalahári-csapdán nem lehet átjutni, doki.

Zseniális találmány. Azt hiszem, egy fiút kaptál el.

Muti! Vagyis inkább mégsem akarom látni.

Küldjétek el!

Nagy levegőt, doki! Dab-Dab megvéd.

Ne parázz, John! Csak egy fiú.

Ez egy lehetőség.

Nem, egy rémálom!

Bocsásson meg!

Mit csinál odafent?

A Buckingham-palotából jövök sürgős ügyben.

Meg tudná mondani, hogy itt lakik-e John Dolittle?

Ön kicsoda?

Szólítson Lady Rose-nak!

És az ön neve?

Stubbins.

Segítene lejönni?

Ez ellenkezik Dolittle szabályaival.

Miért is szabályellenes az emberek jelenléte?

Ha közel engedjük őket,

jobban sérülünk, mint ha egyáltalán nem tennénk.

Jól mondom, doki?

Elég ebből! Térjünk vissza a teendőinkhez!

Sok a dolgunk.

Szedd össze magad, John!

Nem mellőzheted az embereket csak azért, mert emberek.

És ha segítségre szorulnak?

Játsszunk halottat!

Ez nevetséges!

Csi-csi, nyisd ki az ajtót! Csak neked van karod.

A sakk elég stressz volt mára.

Csi-csi fiam, ezt gyakoroltuk.

Légy bátor, és rúgd ki őket!

És ne felejtsd a mantrádat!

"Nem vagyok a félelem rabja"?

Nem vagy a félelem rabja.

Járt már itt?

A királynő rengeteget mesélt erről.

Nagyon különös hely.

Mindenre felkészültem.

Csodálatos!

Egy gorilla nyit ajtót.

Ahogy a királynő mondta.

Egy pillanat...

Sebesült mókust hoztam.

Nem lett volna szabad elengednem téged.

Hahó!

Nicsak!

De fura vagy, ágat játszol?

El innen! Ez az én búvóhelyem!

Nem vagyok itt.

Jól van idelent?

Igen, remekül. Mondja!

-Dr. Dolittle? -Személyesen.

A királynő a Buckingham-palotába kéreti.

Tovább!

Bizonyára tudja, hogy súlyos beteg lett.

Érti, amit mondok?

Ön érti, amit én mondok?

Tovább!

Azaz álljon tovább!

Engem már nem érdekel senki és semmi, bárhol is legyen!

A madarak kikísérik.

Igen, minden rendben.

Az ebéd egy perc múlva tálalva.

Isteni az illata, doki.

Kösz szépen.

Most tegyél félre nekünk is, doki!

Bocs. Azt hiszem, én is félek a gyerekektől.

Semmi gond. Gyere, együnk!

Ma húsos levest kapsz.

Nem fogod elhinni, mit került a hálónkba.

A királynő kifejezetten önt kéri, uram.

Maga nagyothall?

Mondtam, hogy felhagytam a tevékenységemmel.

Milyen tevékenységével?

Emberek gyógyításával.

Riadó, betolakodó!

Ne aggódjon, jól vagyok.

De én nem!

A házam káoszba süllyed.

Öné a jegesmedve?

Senki sem az enyém.

Josi egyszerűen hozzám fordult a problémájával.

Mindig fázik.

Egy sebesült mókust hoztam.

Nem tudom, mit tegyek.

Hogyan sebesült meg?

Meglőttem.

Tessék? Nem értettem.

Meglőttem, de véletlen volt.

Na persze, véletlenül lőtted meg.

Az emberek sosem változnak.

Súlyos a sérülése.

Kérem, segítsen neki!

Fogd ezt...

meg ezt!

Én...

Én...

Túl szép vagyok a halálhoz.

Igen?

Életben van.

Dab-Dab, Dzsip!

Lámpákat felkapcsolni, műtőt fertőtleníteni!

Nem gyógyíthat egy mókust,

míg Anglia királynője válságos állapotban van!

Maga aztán tényleg nem ismer!

Nehogy leejtsétek!

Figyelem, piros kódos páciens!

A doki visszatért!

Tarts ki, pajti!

De rég csináltam ezt!

Minden legyen olyan, ahogy a doki szereti!

Nyugi, segítünk neked.

Na jó, mentsük meg mókuskát!

Oké.

Mire felébredsz, minden rendben lesz.

Ha meghalok, kísérteni fogom a házadat.

Szikéket sterilizálni! Nem nyaljuk meg az eszközöket!

A beteg állapota stabilizálódott.

Megértik és beszélik...

egymás nyelvét!

A bal szívkamrát vizsgálja, zseniális!

Dab-Dab, fogót!

Tessék.

Ez zeller. Fogót kértem.

Ja, bocs! Tessék.

-Még mindig zeller. -Ez fogó?

-Nem, répa. -Hát ez?

Ez egy másik zeller.

Megvan. Fogó!

Nem, még mindig zeller. Hagyd, majd én.

Meg akarom tanulni az állatok nyelvét.

Csi-csi, homloktörlés!

Az enyémet is, ha van egy perced.

Persze, bocs.

Dolittle tanonca akarok lenni.

Őfelsége rezervátumnak szánta ezt a területet.

Halála esetén az adománylevél a Kincstár birtokába kerül,

és megszűnik ez a hely.