Las primeras 200 líneas.
Szereplők:
Fényképezte:
Írta és rendezte:
Ismerte az életet, aki azt mondta: inkább lennék szerencsés, mint jó.
Félünk beismerni, hogy az életünk milyen nagyban függ a szerencsétől.
Rémisztő, hogy mennyi mindenre nincs ráhatásunk.
Amikor egy meccsen a labda a háló tetejére pattan,
és a pillanat töredékéig vagy megy tovább előre vagy visszaesik.
Egy kis szerencsével tovább megy és te nyersz.
De ha mégsem, akkor veszítesz.
Mr. Townsend!
Erre tessék!
Szóval a marbellai Beach Clubban teniszoktató, Stanford, Szardínia és
- Nizza. - Bőséges tapasztalatokat szereztem. - Azt látom.
A híre is jó. Nem hiányzik a profi játék?
Hálát adok az istennek, hogy vége! Utálom az egész teniszviadalosdit.
Örökös utazgatással jár és sosem lettem volna Rusedski vagy Agassi.
A győzelmet szívből kell akarni. Amúgy tehetségben is elmaradtam.
Az ajánlásai, a referenciái kitűnőek.
- Ezentúl Londonban akar élni? - Nagyon szeretnék.
A klubunk exkluzív tagsággal rendelkezik.
- Tudna már a hétvégén kezdeni? - Hálásan köszönöm!
Ez a szófa, ami dupla ággyá alakítható át. Ez azért jó,
mert nem kell elvonulni tévét nézni.
Csak kinyitja és már alhat is. Erre van a konyha.
Minden tartozékkal, szerelvénnyel, mosogatóval, szárítóval, ami kell.
Pompás kilátás, semmi rálátás, szóval úgy jó, ahogy van.
- Heti 225-ért? - Ez London, barátom.
Ha nem tetszik, költözzön Leedsbe! Érti, ugye? Van wokja?
A wok az egy olyan keleties, kúp alakú serpenyő.
Az előző csóka, aki itt lakott, hagyott itt egyet. A magáé lehet.
- Kiveszem. - Helyes döntés.
Nagyon jó!
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Dosztojevszkij-tanulmányok
Chris Wilton!
- Bemutatom Tom Hewett-et. - Nagyon örvendek!
Chris remek oktató, nagyon türelmes és tökéletesen vesézi ki a hibákat.
Kijöttem a gyakorlatból. Az egyetem óta nem játszottam, bár imádtam,
- de rég nem fogtam ütőt a kezembe. - Semmi vész, majd belejössz.
- Elkapkodni nem szabad, mert az lehervaszt. - Rendben.
- Sok szerencsét! - Nagyon köszönöm!
- Kezdhetünk is! - Nagyszerű!
- Henman vagy Agassi volt a jobb? - Mindkettő óriási tehetség.
- Tudom, de csodálatra méltóan álltad a sarat ellenük. - Egy ideig.
De a játék sűrűjében tűnik fel igazán, milyen jók is valójában.
- Majd én rendezem. - Nem! - De, Tom! Ragaszkodom hozzá.
Nem! El a koszos tenyereseddel innen!
Kösz! Legközelebb én jövök.
- Elvihetlek valahová? - Egy lemezboltba készültem CD-ket venni.
Lemezbolt? Azt hiszem, a Fulham Roadon van egy.
- És az opera-kínálatuk rendes? - Te szereted az operát? Tényleg?
- Imádom az operát. - Apám támogatja a Covent Garden-i Királyi Operát.
Bár hülyén veszi ki magát, de van kedved holnap este operába menni?
- Operába? - Igen. Van egy páholyunk és valaki nem jön el.
- A tikkasztó Traviatát adják. - Istenem! Boldogan!
Biztos nem leszek terhedre? Hadd fizessem ki a jegyet!
Örülök, ha eljössz. Díjazom, hogy te is szereted az operát nemcsak én.
Zseniális!
Jó estét mindenkinek! Szia, anya!
Bemutatom Christ. Ő az apám, Alec.
Hallom, fantasztikusan teniszezik. Tudja, én örök újrakezdő vagyok.
- Ugyan! - Tom túlértékeli a játékomat.
- Nagyon örülök! - Ő pedig a húgom, Chloe.
Szia! Chloe vagyok. Nagyon örülök.
Az öregeim köszönik a gyönyörű csokrot.
Azt üzenik, hogy igazán nem kellett volna.
De magunk közt szólva nyerő ötlet volt, imádják az efféle gesztusokat.
Elbűvölő emberek. A húgod pedig nagyon okos.
Néha már ijesztően az, de...
Elbűvölőnek talált és szeretne meghívni a nyaralónkba
a szüleinkkel, vasárnap,
mert buli lesz, érdekes emberekkel.
Apám kivételes lemezgyűjteményéből remek zenéket is játszom majd neked.
Chlo! Nem játszol egyet Chris-szel?
5 óra lévén valahol sürgős koktélozhatnékom van.
- Te ír! Ittál már Cuba Librét vagy Caipirinhát? - Chris unni fog engem.
Velem is un játszani, de udvariasan kibírja. Neked legalább jó a lábad.
- Ne butáskodj! Abszolút kezdőket is tanítok. - Pocsékul játszom.
- Attól fogsz javulni, ha erősebb játékossal ütögetsz. - Nem bánom.
- Rémesen játszottam? - Dehogy! Egyéni stílusod van.
Igen, kétbalkezesnek hívják. Te amúgy hogy lettél ilyen ász?
- Tom mesélte, kikkel játszottál. - Ez volt a kiút a szegénységből.
Egy jó edző szeme megakadt rajtam.
Eleinte olyan könnyedén ment.
- Élvezed a tanítást? - Nem igazán.
Felkötném magam, ha örökké ezt kéne csinálnom.
Valami mást akarok kezdeni az életemmel. Valami különlegeset.
- Aminek értelme van. - Szóval a szegény ír fiú Londonba jött.
Imádok itt lenni. Olyan izgalmas és pörgős.
Pezseg a művészeti élet, nem mintha éltem volna már a lehetőségekkel.
Ha akarod, hogy valaki körbevezessen,
- boldogan elviszlek a tuti helyekre. - Nagyszerű lenne.
Egy feltétellel. Én veszem a jegyeket.
- Ez ennyire sarkalatos kérdés? - Sajnos igen. Régivágású vagyok.
Ami azt illeti, olvastam valamit...
- A Saatchi Galéria kiállításáról. - Szuper! Szívesen elviszlek oda.
Nagyon kedves az ajánlatod. Cserébe adhatok ingyen teniszleckéket?
Áll az alku. Szerdán ráérsz a kiállításra?
- Megoldom. - Előtte együtt ebédelünk?
Megdumáltál.
- Jobb lesz, ha átöltözöm. Mindjárt jönnek a vendégeitek. - Menj csak!
Kétlem, hogy ez izzadt teniszezőre számítanak.
Ki a következő áldozatom?
- Te? - Jó ideje nem pingpongoztam.
Játsszunk egy meccset egy ezresért?
Mibe futottam bele?
Én mibe futottam bele?
Ezt így kell.
- Megengeded? - Csak tessék!
Bele kell hajolni és úgy ütöd meg a labdát.
- Tök jól ment, míg te nem jöttél. - Erről szól az életem.
Mondd, egy gyönyörű amerikai pingpongozó lány
mit keres a brit arisztokrácia köreiben?
Mondták már neked, hogy nagyon agresszívan játszol?
Hát neked, hogy érzéki a szád?
- Rendkívül agresszíven. - Ez természetes versenyszellem.
Visszataszító talán?
Ezen még gondolkoznom kell.
Hát itt vagy! Épp őt akartam bemutatni.
- Chris Wilton, ő Nola Rice. A menyasszonyom. - A teniszprofi!
- Szia, drágám! - Örvendek.
- Megpróbált lehengerelni. - Igazán?
Vigyázz vele! A rámenősség a kenyere.
Legközelebb felkészülök rá.
- Kint találkozunk. - Igen.
Nem semmi, igaz?
- Mióta vagytok együtt? - 6 hónapja. Jézusom, 6 hónapja!
Színészetet jött át tanulni és egy buliban ismerkedtünk meg,
a többi ment magától.
Anyámnak időbe telt, mire megszokta a gondolatot, hogy komoly az ügy,
mert nem szerepelt a terveiben, hogy elveszek egy nyomorgó színésznőt.
Főleg nem egy amerikait.
De én megőrülök érte.
Jövő héten vacsorázzunk négyesben!
- Szívesen. - Pompás! És mit szólnál most egy pohár whiskyhez?
- Miért ne? - Akkor gyerünk! Gyorsan!
Úgy élvezem ezeket a délutánokat!
- Örülök, hogy ennyi szabadidőd van. - Igen, én is.
Bár nem ártana még egy pár tanítvány.
- Szükséged van pénzre? - Istenem, dehogy! Megvagyok.
Aranyos tőled, hogy kérded.
Csak azért kérdeztem, mert fontos vagy nekem.
- Hozzád menjünk vagy hozzám? - Más van nálam, mint amit megszoktál.
Ugyan már! Szerintem tök jól elleszünk.
- Mostanában sokat vagy együtt Chris-szel. - Igen. Kedves fiú.
Én is megnyerőnek találtam, csak azt nem értem, mi a célja.
- Nem akar örökre teniszező maradni. - Kedvemre való fiatalember.
Megküzdötte a magáét és nem felületes.
A múltkor igen érdekes beszélgetést folytattunk Dosztojevszkijről.
Nincs egy helyed neki valamelyik cégednél?
- Ezt ő kérte? - Nem, de mindenre nyitott a jövőjét illetően.
- Szeretné vinni valamire. - Légy óvatos, Chloe!
Tom barátnőjével kapcsolatban fenntartásaim vannak. Ne siesd el!
Tom boldog Nolával. Elfogult vagy.
- Elkényeztetett és temperamentumos. - Színésznő, ez a dolga.
Csak áltatja magát. Nem Tomhoz való.
Chris-szel kölcsönös a vonzalmunk.
- Kiről beszéltek? - Noláról.
- Régóta vársz? - Nem.
Rémes a forgalom, de a többiek is mindjárt befutnak.
Hozna egy pezsgőkoktélt, kérem?
Apád egyik munkatársa ma állást kínált nekem.
Te szóltál apádnak?
Csak megkértem, hogy tartsa nyitva a szemét, hátha adódik valami.
Így a tiéd lehet a munka, ha akarod.
- Ugye nem haragszol? - Dehogy! Igazán figyelmes tőled.
Köszönöm!
Mit szólsz hozzá?
Még meg kell gondolnom. Az üzleti világ nem áll hozzám túl közel.
Akkor mégis milyen területen akarsz próbálkozni a jövőben?
Nem is tudom.
- Ez biztos óriási lehetőség. - Szerintem az.
Papa szerint kitanulhatnád az üzletet.
És ha minden jól megy, gondoskodik róla, hogy gyorsan haladj felfelé.
- Sosem repestem az irodai melóért. - Ez nem igazán"irodai meló".
- Tekints rá inkább ugródeszkaként! - Mihez?
Egy fontosabb poszthoz, komolyabb felelősséghez,
nagyobb jövedelemhez, mit tudom én!
Mindig azzal jöttél, mennyire lenyűgöz mindaz, amit a papa elért.
Persze. Bármily furcsa is, de az én hátteremmel
mindig is csodáltam az apád-féléket. Akik gazdagok, de nem nagyképűek.
Élvezik a vagyonukat, pezsgő életet élnek, támogatják a művészeteket.
- Szeretne megnyitni előtted néhány ajtót. - Igazán nagylelkű ember.
Nagyra tart azért, hogy esélytelenül is felküzdötted magad.
- Nem tűnsz túl lelkesnek. - Ne haragudj!
- Remélem, nem bosszant a habozásom. - Nem, csak...
- Mindig azt hajtogattad, hogy vinni akarod valamire. - Így is lesz.
Nyugi, rémes volt a forgalom!
Az én bűnöm. Elcibáltam Nolát klasszikus autócsodákat nézni.
Eszelős volt! Esküszöm, majd összecsináltam magam a gyönyörtől.
- Te is imádod a kocsikat, nem? - Az oldtimerek csoda szépek!
Azokat én is szeretem, de Tom a spéci ketyerés új kocsikra gerjed.
- Én egy Aston Martinra vágyom. - Olyat vezettem. - Tényleg?
Dolgoztam egy bogaras fickónak, én tartottam tisztán az autóit,
így a kocsikat naponta mostam fogkefével.
Én egy Aston Martint akarok vagy egy régebbi évjáratú Mercedes cabriót.
Házaspárként régi autókat gyűjtünk majd, de nekem lesz egy DB9-esem.
Hedley tökéletesen alkalmas lesz a tárolásukra. Erről jut eszembe...
Rendelni kéne, mert gyökeret ereszt.
No comments yet. Be the first to leave one.