The Lion King

Ahogy felkel a nap

Te is ébredsz

Szemed nyílik és dől a fény

Csak téged vár

Ez a népes család

Gyere hát

Te is olvadj közénk

Ha kész vagy rá

Tedd amit bírsz

Ez a szép vidék

Mindenkié

Hisz a nap körbejár

A fénye mindent elér

Az örök lét

Ami benned él

Mert az élet az úr

Lelkünk szárnyaló

Rosszon győz a jó

Ez így való

És ha útra kélsz

Hidd el várnak téged

Mert az élet

Az élet az úr

Mert az élet az úr

Lelkünk szárnyaló

Rosszon győz a jó

Ez így való

És ha útra kélsz

Hidd el várnak téged

Mert az élet

Az élet az úr

AZ OROSZLÁNKIRÁLY

Kegyetlen az élet, ugye?

Látod, én...

Pont én nem leszek király.

És neked...

..eddig tartott rövid életed.

Agyő.

Anyád sohasem mondta, hogy ne játssz az étellel?

Mit akarsz tőlem?

Ezennel bejelentem, hogy Mufászá király meglátogat,

jó mentséged kell legyen a reggeli ceremónia elmulasztására.

Ó, nézd, Zazu.

Elszaladt az ebédem.

Te annál többet veszítesz, ha a király megdorgál.

Beindult, mint egy sérves víziló.

Reszketek a félelemtől!

Zordon, ne nézz így rám.

Segítség!

Zordon?

Engedd el.

Kifogástalan időzítés, Felség.

Minek köszönhető, hogy nagy testvérem

meglátogat szerény hajlékomban?

Sarabi és én nem láttunk Szimba bemutatásán.

Ma lett volna az?

Borzasztóan sajnálom!

Egészen kiment a fejemből.

Igen, mert annyira lyukas az agyad.

A király testvéreként, az első sorban a helyed.

Hát, első is voltam, ameddig a szőr-mók megszületett.

Az a szőr-mók a fiam, és a te majdani királyod.

Majd gyakorlom az illemtant!

Ne fordíts hátat nekem, Zordon.

Ó, nem, Mufászá.

Talán neked nem kéne hátat fordítanod nekem.

Ez kihívás?

Nyugalom, nyugalom.

Álmomban sem mernélek kihívni.

Kár. Miért nem?

Hát, ami az eszünket illeti, nekem abból oroszlánrész jutott.

De ha nyers erőről van szó…

Sajnálatom, abból nekem nem sok jutott.

Minden családban van ilyen, uram.

A miénkben kettő is,

és mindig a legszebb ünnepeket rontják el.

Mihez kezdjek vele?

Jóképű szőnyeg lenne belőle.

Zazu!

És képzeld, ha túl koszos lenne,

még ki is porolhatnád.

Szimba.

Apa!

Gyerünk, apa, menjünk! Kelj fel!

Bocs.

Apa!

Felébredt a fiad.

Napfelkeltéig, a te fiad.

Gyerünk, apa.

Megígérted.

Rendben. Jövök.

Végre!

Nézd, Szimba.

Ameddig a napfény elér, az a mi birodalmunk.

Óh!

A királyok az idő mértékegységei.

Egy nap, Szimba, a nap, velem nyugszik,

és veled kel, mint új király.

És ez mind az enyém lesz?

Minden.

Ameddig a napfény elér.

Mi van az árnyékos helyekkel?

Azok fölött nincs hatalmunk.

Soha ne merészkedj oda, Szimba.

De egy király azt tesz, amit akar, vagy nem?

A királynak nem csak az a dolga, hogy a saját feje után menjen.

Hát akkor mi?

Szimba...!

Minden amit látsz és ami él, egyensúlyban van.

Királyként, érezned kell azt az egyensúlyt,

és tisztelned kell mindenkit,

a szorgos hangyától a fürge antilopig.

Akkor miért esszük meg az antilopot?

Várj, Szimba, megmagyarázom.

Amikor meghalunk, a testünkből fű lesz,

és az antilop megeszi a füvet.

Így válik teljessé az élet végtelen körforgása.

Jó reggelt, uram!

Jó reggelt, Zazu.

Elkészült a reggeli híradó.

Halljuk hát.

A méhek azt zümmögik, hogy a leopárdok bajban vannak.

- Ó, igazán? - A páviánok megbolondultak.

Mit csinálsz, fiam?

Vadászgatok.

Megmutatom, hogy csinálják a profik.

Szóltam az elefántoknak, hogy felejtsék el, de az nem megy nekik.

- Zazu, megfordulnál? - Igenis, uram.

Lapulj szorosan a földre.

A gepárdok sem boldogulnak.

Lapulj. Rendben.

- Mi történik? - Vadász lecke.

Remek. Vadászat.

Vadászat? Ó, uram, nem. Biztosan csak viccel.

- Ez annyira megalázó. - Csendben maradj.

Mufászá, mit mondasz neki?

Szép volt.

- Zazu! - Igen!

Uram! Hírek a föld alól.

Nos, akkor...

Uram! Hiénák a birtokodon!

Zazu, vidd haza Szimbát.

Nem mehetnék én is?

Nem, fiam.

Én sehová sem mehetek.

Ó, fiatal úrfi, egyszer te leszel a király.

Akkor aztán hajkurászhatod az izgága ostoba dögevőket

látástól vakulásig.

Hé, Zordon bá! Találd ki!

Nem szeretem a találós kérdéseket.

Én leszek a Trón Szirt nagy ura.

Ó, de jó!

Apám megmutatta az egész királyságot,

ahol én leszek a király!

Hát, megbocsáss, ha nem ugrálok örömömben.

Tudod, fáj a hátam.

Hé, Zordon bá. Ha én király leszek, akkor te mi leszel?

Egy majomnak a bácsikája.

- Te nagyon vicces vagy. - Fogalmad sincs.

Szóval, apád megmutatta az egész királyságot?

Meg ám.

Azt ugye nem mutatta meg, hogy mi van az északi bozóton túl?

Hát, nem. Azt mondta, oda nem mehetek.

És tökéletesen igaza van.

Nagyon veszélyes.

Csak a legbátrabbak mennek oda.

Én bátor vagyok. Mi van ott?

Sajnálom, Szimba, nem árulhatom el.

Miért nem?

Nem akarok rosszat a legkedvesebb unokaöcsémnek.

Hát, persze! Én vagyok az egyetlen unokaöcséd.

Annál inkább vigyáznom kell rád.

Egy elefánt-temető nem egy trónörökösnek való hely. Hoppá!

Egy elefánt micsoda? Hűha!

Ó, jaj, elszóltam magam.

Hát, előbb vagy utóbb úgyis kiderítetted volna,

mert olyan okos kölyök vagy.

De ígérj meg valamit.

Fogadd meg, hogy soha nem fogsz arra a szörnyű helyre menni.

Ígérem.

Jó fiú vagy.

Most menj szépen játszani.

És ne feledd,

ez a mi titkunk.

- Hello, Nala. - Szia, Szimba.

Gyerünk. Tudok egy állati jó helyet.

Szimba! Nem látod, hogy fürdetnek?

És neked is eljött az ideje.

Anyu!

Anyu, összeborzolod a sörényem!

Rendben, tiszta vagyok. Mehetek már?

És hová megyünk?

Remélem, nem egy tiltott hely.

Nem. Tök jó hely.

Szóval, hol van ez a tök jó hely?

- Ez víznyelő környéke. - Víznyelő?

Miért jó egy víznyelő környéke?

Megtudod, ha odaértünk.

Mama, mehetek Szimbával?

Mi a véleményed, Sarabi?