The Northman

Hallgass meg, Odin,

minden istenek atyja.

Megidézem régi idők árnyait,

amikor a fonálszövő nornák uralták az emberek sorsát.

Halld egy herceg bosszúszomját, melyet a pokol kapujában csillapított.

Egy hercegét, kit a végzet a Valhallába szánt.

Hallgass meg!

AZ ÉSZAK-ATLANTI ÓCEÁN

KRISZTUS UTÁN 895

Megjött.

Itt van!

Anyám, megjött apám!

Soha ne lépj a hálótermembe, ha nem hívnak.

A király, úrnőm. A király!

Jer hát.

Odin hazahozta.

Éljen a Hollókirály!

Harcok Hollója! Éljen!

Éljen urunk!

Harcok Hollója! Éljen!

Éljen a gyűrűosztó!

Tovább, bátyám.

Mozgás!

Éljen Aurvandil király, a Harcok Hollója! Éljen!

Mint harcból a gazdájához térő véreb,

úgy láncolom ide magam királynőm szőke fürtjeihez.

Örökre össze vagyunk kötve, uram.

Amleth herceg.

Túl nagyra nőttél ahhoz, hogy gyermekként köszöntselek.

Üdv, király uram.

De...

egy apa soha nem lehet túl öreg egy nagy öleléshez!

Annyira hiányoztál, fiam.

Öcséd nem tisztel minket jelenlétével?

Ne törődj Fjölnirrel!

Hamar köztünk lesz.

Ezt egy herceg viselte a nyakán, midőn ráleltem,

de ennek a hercegnek szánta a sors.

Viseld mindig, szeretetemmel együtt.

Köszönöm, atyám.

Királyom.

Fjölnir.

Fjölnir visszatért.

Megjött a vadállat.

Éljen a király!

Hozzatok e bátor szívű emberölőnek valami italt, mit rá koccinthatunk.

Fogadd el kelyhemet, rokon!

Úrnőm.

Lám, a királynő kelyhe más férfinak is nedűt nyújt, királyán kívül.

Mely fém érdemes illatos kortyra?

Édes ezüst... vagy kemény vaskard?

Kushadj, kutya!

Freyre mondom, uradat és úrnődet gyalázod!

Kérlek, öcsém.

Ez tréfa csupán. Tréfa.

Heimirnek tán mocskos a szája, mégis mocskosul hűséges jóbarátom.

Jer, öcsém.

Van itt, aki jobban gyámolításodra szorul, mint jómagam.

Thórir.

Thórirra, a fiamra!

És bátyámra, a Harcok Hollójára!

Országunkra, Hrafnsey-re!

-Skál! -Skál!

Az ellenség belekóstolt a májamba.

Megsérültél?

Csaknem eléggé ahhoz, hogy Amleth örökölje a trónom.

Néztem ma este, hogy mily ártatlan.

Rá kell ébreszteni, hogy mi vár még rá.

Kölyökkutya még.

A nagyapám ilyen idős korában került a trónra.

De az más volt.

Előtte meg kellett ölnie a nagybátyját.

Egy évszak óta nem láttad királynődet.

Jöjj...

Hadd vigyelek az ágyunkba!

Nem.

Kérd a szerencseszellemeket, sok csatát lássak, ha e sebet legyőzöm.

Nem halhatok meg betegségben,

de szégyenteli őszszakállként sem öregedhetem meg.

Kard által kell bevégeztetnem.

Becsületben fogok meghalni.

Ne félj!

Csatában fogsz elesni, uram.

A Valhalla kapuja vár rád, én tudom.

Ez az az út, amit én bejártam az apámmal,

ő pedig az ő apjával.

Most mi járjuk be azt az utat.

Odin.

Egyet se félj, Amleth! Tedd, amit én!

Ki ugat?

Ezek a főisten farkasai?

Vagy csak a falu ebei csaholnak?

Figyelmezzetek rám, ti kétlábú kutyák!

Igyátok a tudás mézsörét!

Tudjátok meg, mit jelent becsületben élni, halni!

Csatában lemészároltatni. A halálban a valkűrök ölelésével jutalmaztatni.

A harcos szüzek elvisznek titeket a Valhalla csillogó kapujához.

Kutyák vagytok, kik férfivá akarnak válni.

Bizonyítsd, hogy nem vagy kutya!

Nem csak hogy férfi vagy, de királyként étkezel.

És te, kiskutya. Te mi vagy?

Én okos tanítványt szimatolok.

Minden átjáróban hordozd körül tekinteted!

Mindig kémlelj körül...

Mert az ellenség ott kuporoghat valahol a földön.

Mértékkel legyen bölcs minden férfi, de legyen bölcs bolondnak lenni.

Bölcs bolondnak lenni.

Mondd el, Odin miért vesztette el a szemét!

Kutatta a nők titkos varázsát.

Sose keresd az asszonyok titkait, de mindig ügyelj rájuk!

A nők azok, akik tudják a férfiak titkait.

A nornák, kik szövik fonalukat a sors forrásánál.

-Élj becsületben! -Élj becsületben!

-Őrizd a családi vérvonalat! -Őrizd a családi vérvonalat!

Tudod, ez mit jelent, Amleth, Aurvandil fia?

Ha az ellen kardja az, mi rám halált hoz, bosszút kell értem állnod,

vagy örökké szégyenben élsz!

Bosszút állok! Úgy lesz.

Pengém nem nyugszik, míg szomját nem oltja torkából!

Hát ne élj soha félelemben!

Mert sorsod írva van, soha el nem kerülheted.

Esküdj meg!

Esküszöm.

Ez az utolsó könnycsepp, mit gyöngeségedben ejtesz.

Visszakapod, amikor a legnagyobb szükséged lesz rá.

Most lásd meg férfiként!

Jöjj hát, Amleth!

És vérünkben lásd meg a királyok fáját!

Apám!

Fuss! Fuss!

Gyertek a hullátokért, ti korcsok!

Elképedve nézed öcséd tekintetét.

Tudtam, hogy így lesz.

Kár, hogy korábban sosem törődtél a fattyú szemével.

Most lásd, mily gyorsan sújt le fivéred a karddal!

Sújts, testvér! Sújts!

De tudd, hogy a lopott gyűrűtől még nem lesz király a félvérből!

Hozzátapad vérem,

s hamarosan kígyóként fog lecsúszni a karodról.

Királyságod fenn nem marad.

Kísértse e tetted minden éjszakádat,

míg a tüzes bosszú nem lakmározik halálodon!

Sújts!

Sújts!

Vár a Valhalla!

Aurvandil király meghalt!

-Éljen Fjölnir király! -Éljen Fjölnir király!

Éljen a király! Éljen a király!

Hozzátok ide a fiú fejét!

Szóródjatok szét!

Gyerünk! Jobbra.

Keresem.

-Arra. -Vágjatok elé!

Lassan csinálom.

Éljen Fjölnir, a Fivértelen!

-Éljen Fjölnir király! -Éljen Fjölnir!

Éljen Fjölnir király!

Fjölnir király talált magának egy királynét.

Fjölnir!

Fjölnir! Uram!

A fiú!

A fiú.

A fiúcska halott.

A tengerbe veszett!

Elsüllyedt, mint egy kő.

Megbosszullak, atyám! Megmentelek, anyám!

Meggyilkollak, Fjölnir!

Megbosszullak, atyám! Megmentelek, anyám!

Meggyilkollak, Fjölnir!

Megbosszullak, atyám! Megmentelek, anyám!

Meggyilkollak, Fjölnir!

Megbosszullak, atyám! Megmentelek, anyám!

Meggyilkollak, Fjölnir!

A RUSZOK FÖLDJE

ÉVEKKEL KÉSŐBB

Testetek ember, de lelketek medve

Fenrir farkasok, törjetek húsból elő

Farkasüvöltés Ódinn viharában

Harcosok hullnak, ha lesújt a medve karma

Harcolunk, míg eljő a Valhöll!

Míg vissza nem nyerjük az emberi formánk

Ellenség vérző sebein félsz nélkül lakomázunk

Csaták mezejét dúljuk tetemek közt!

Harcok ura parancsára bújjatok más bőrbe, testvérek

Gyilkos farkasok, berserkerek tomboljanak bennetek!

Vár a Valhalla!

Mit ólálkodsz itt? Na, gyere! Gyere csak!

Gyere, gyere!

Eriggy befelé, vén ringyó!

Jó zsákmány ez a sok vadember. Nem, Björnulfr?

Szép fogás.

Sosem volt szebb.

Mikor kölyökként rád leltünk...

már tudtam, hogy a te szíved jeges acél.

Túl gyenge!

Erőseket akarok! Nem gyöngéket!

Mama!

Mama!

Mama!

Mama!